A doboz kertté változik - Donizetti vígoperája az Operaházból a Vörösmarty Színházba

A Magyar Királyi Államvasutak zenerajongó elnöke, Varga László 1944-ben izgalmas ötlettel, egy zenekar alapításának gondolatával kereste meg Szőke Tibor karmestert. 1945-ben így alakult meg a MÁV Szimfonikus Zenekar – és jött létre csakhamar a Gördülő Opera, mely az Operaház vezető énekeseinek részvételével országszerte a legvegyesebb helyszíneken (gyárakban, kultúrházakban) állított színpadra a vasút által szállított produkciókat. A színvonalas előadások száma idővel elérte a hatszázat: túlzás nélkül a háború utáni Magyarország egyik legérdekesebb és legnagyobb hatású kulturális projektje volt ez.

2014-ben, pontosan hatvan év szünetet követően Don Pasquale történetével indult újra útjára a Gördülő Opera: keresve sem lehetett volna e célra alkalmasabb művet találni Gaetano Donizetti, a párizsi Théâtre Italien-ben 1843. január 3-án bemutatott vígoperájánál. A produkció öt helyszínt látogatott-látogat meg: Kecskemét, Szolnok, Kaposvár után hétfőn érkezett Székesfehérvárra, majd Sopron lesz a végállomás. „Biztos vagyok abban, hogy Donizetti e vidám darabjával szélesíthetjük az operabarátok körét – ez a rendkívül egyszerű kezdeményezés pedig nagyszerűen segíti ezt a célt: oda is eljuttatja az előadásokat, ahol nincs operajátszás” – fogalmazta meg célját Káel Csaba rendező. (Halkan jegyzem meg, hogy városunkban az elmúlt években azért volt operajátszás...) Magától értetődik, hogy egy ilyen produkció csak viszonylag egyszerűbb keretekben mozoghat: a könnyen utaztatható díszlet Szendrényi Éva invenciózus ötlete nyomán hatalmas dobozt formáz, mely az első félidőben egy gigantikus pipával, hajkefével, borotvával és gyufaszállal Pasquale agglegény-otthonának kopott eleganciáját festi, női arcot formázó második félidei formájában pedig azt jelképezi, ahogyan Norina a maga hasonlatosságára formálja ál-férje házát. A zárójelenetben a doboz azután kertté változik. (A jelenetek közötti váltásokat szürke frakkban sürgő-forgó díszletmunkások oldották meg – a cselekményt egy pillanatra sem megszakítva.) A divattervező Németh Anikó jelmezei rendkívül szellemesen variáltak korokat és stílusokat, a színes végeredmény a kortalanság, másképpen szólva az örök aktualitás ízléses, illúziót keltő megjelenítése lett.

A díszlet egy gigantikus pipával, hajkefével, borotvával Pasquale otthonának kopott eleganciáját festi (Fotó: Koppán Viktor)

Egy Don Pasquale-előadás sikere mindazonáltal nem a külsőségeken, hanem a rendezésen és a négy fontos szerep alakítóján múlik. Káel Csaba pergő, rendkívül szórakoztató, a számtalan kis geget a történetbe beillesztő rendezése eredményesen próbálkozott meg néhány ismert részlet újszerű értelmezésével is (ilyen volt például Ernesto 3. felvonásbeli szerenádjának és a rákövetkező szerelmi kettősnek a lírát kerülő, mókásan túljátszott megfogalmazása). A címszerepet Szüle Tamás alakította, kifogástalan énekes teljesítményt nyújtva, széles színészi eszköztárral. Szerepformálásának legfőbb erénye vált legnagyobb „hibájává”: játékát látva alighanem sokan voltunk azon a véleményen, hogy ezt a végtelenül rokonszenves, sármos öregurat miért kellett ilyen piszok módon felültetni... Pasquale személyiségének zsarnoki, ellenállást kiváltó oldala ezúttal kevésbé érvényesült. Norina szerepében a fiatal Szemere Zitát láttuk-hallottuk: soha ígéretesebb pályakezdést! A még zeneakadémista ifjú hölgy remekül, stílusosan énekel és máris igazi színésznő. Szerekován János Ernesto rettentő nehéz szerepében (egy-két bizonytalanabb magas hangtól eltekintve) színvonalas teljesítményt nyújtott; Káldi Kiss András blazírt és elegáns Dottore, Carlotto kis szerepében Beöthy-Kiss László állta meg jól a helyét. Az Operaház kamarazenekara néhány bizonytalan belépést leszámítva szépen játszott Köteles Géza avatott vezényletével; fenntartás nélkül dicsérhető a kórus.

Szerekován János (Ernesto, balra)) és Szüle Tamás (Pasquale) (Fotó: Koppán Viktor)

A Gördülő Opera első produkciója nagy érdeklődést keltett és megérdemelt, óriási sikert aratott: a nézőteret teljesen megtöltő közönség remekül szórakozott, a zárójelenet után pedig számos alkalommal hívta függöny elé a láthatóan kiváló hangulatban lévő szereplőgárdát.