A fiatalsága volt a polcokon

Aznap ugyanúgy lépett be a boltba, mint máskor: gépiesen dugta a százast a kocsi nyílásába, tolatott hátra vele a bejáratig, haladt át a fotocellás ajtón.

Sem jobbra, sem balra nem kellett néznie. Kialakított már magának egy rendet, hetekből torlódott hosszú hónapok alatt kísérletezte ki, merre érdemes befordulni, merre nem szabad, hol gyűlnek össze a tanácstalan nézelődők, hogy felhalmozzanak kocsijaikba a később feleslegesnek bizonyuló holmikból. Gondosan kikerülte tehát a leértékelt ütvefúrókkal, kisgyermek-gumicsizmákkal, megmaradt szilveszteri álarcokkal teli fémkasztnikat, s tolta a magáét célirányosan, egyenesen a hűtőpultokhoz.

Ezeket persze mindig leghátulra rakják, hogy jó sok időt elvacakolj a hatalmas térben, de az ő furfangos vevőagyán nem fognak túljárni, nevetgélt magában. Dobozos tej kell, margarin, kiló kenyér, egy kis gyümölcs, némi felvágott. Ebédről maradt tökfőzelék, csirkepörkölt, az jó lesz kettőjüknek, a gyereknek meg süt palacsintát.

Fehérváron, az Öreghegyi Közösségi Házban nyílt meg Szabó Zsolt „iLumzPhoto”- Spektrumaim című kiállítása
Fotó: Koppán Viktor

Ó, palacsinta. Könnyed, enyhén édes köpeny, nagymamás baracklekvár, s a szálló cukorlepel, ahogy lassan letelepszik a feltekert tészta dombságain.

A pénztár felé igyekezve meglátta a magasba törő, új polcokat. Kikerülhette volna az ott téblábolókat és válogatókat, de pillantása a polcokra pakolt árura esett. Megtorpant, visszahőkölt, mint a villámcsapott kisállat. A kocsi ettől nekiment egy kövér nő vádlijának.

- Bocsánat - motyogták, szinte egyszerre. - Ugyan, én voltam a hibás - szabadkozott gyorsan ő, ettől a másik is felengedett, utat engedve arrébb húzódott. Láthatóvá vált a polcok felirata: retró termékekből tart hetet az áruház.

- Ez vajon ugyanolyan ízű lehet, mint annak idején? - találgatta a kövér asszony, húsos ujjai közt egy zörgős sztaniolba csavart csokoládét forgatva.

- Hát, ki kell próbálni - mondta ő automatikusan.

- Hát pont ez az - sóhajtotta a nő patetikusan. - Hogy most meg nem ehetem, a cukrom miatt. Annak idején hogy imádtam, istenem. Vagy hármat-négyet is magamba tömtem belőle, egyszerre. Maga szereti?

- Én meg sajnos fogyókúrázom - mosolygott az asszonyra.

- De régebben szerette?

Ezen már el kellett gondolkodni. Voltak ezek az aranyra és zöldre festett alupapírba burkolt diós bonbonok, vagy mik. Az apja mindig hozott neki egyet, az anyja elküldte utána a mosdóba. Kirohad a fogad ezektől, mondta neki és a kezébe nyomta a piros kis fogkefét. Nyomott rá egy vaskos csík Gabi fogkrémet.

A dunakavics ízét is szerette, s ahogy kékre-zöldre-narancsszínűre festette az olvadó ragacs a nyelvét, meg az ínyét.

-Jééé, frutti! - A kövér nő szinte gyerekes örömmel markolt le egy zacskó, egyesével becsomagolt rágcsát a polcról. - Biztos vagyok benne, hogy ez fogorvosok ezreinek adott pluszmunkát harminc évvel ezelőtt!

Őneki tízévesen tömték be az első fogát, az iskolafogászaton. Aznap Róth Csabi sajnos egész készlet donaldrágóval érkezett az iskolába, küldte neki a nagypapája németből. Ezzel a foggal most két órán át nem szabad rágni, mondta az iskolafogorvos - de mikor sétált visszafelé az osztály és Róth Csabi óvatlanul elkapta az ő leplezetlen pillantását, s kénytelen volt kelletlenül odakínálni egy fél donaldrágót neki is - nem mert nemet mondani.

Boldog kiskutyamosollyal rágcsálta az édeskés gumidarabot, a csomagolásban lévő néhány kockás, német nyelvű képregényt pedig gondosan elrejtette a hátitáskájában. Fél évig várt rá, hogy a leghelyesebb fiú az osztályból egyáltalán észrevegye - az ilyen pillanatokban lehetetlen tiltakozni tehát. Ez a tömés nem ért szart se, füstölgött az anyja otthon, miután a szájába kukkantva szemrevételezte a látogatás eredményét.

- És medvecukor! - ujjongott most már szinte a kövérkés nő. Mintha nem is két perce jelentette volna be szomorú arccal, hogy cukorbeteg, elkezdett a kocsijába pakolni a polcról. Zizit, fruttikat, két tasak medvecukrot, ÁBC csoki szeletet (kis ingadozás után a meglévő három után levett még egy negyediket), két kapucíner szeletet is.

- Csak a fíling kedvéért, tudja - kezdett magyarázatba óvatosan. - Ha már itt van előttem a fél fiatalságom!

Ő bólintott. S miközben tolta tovább rendületlenül a kocsit a pénztár felé, feltámadt benne, mire gondolhatott a kövérkés nő. Az építőtáborokra, a lehetetlen, elmázolódott csokitortákra, a tízóraira evett lekváros kenyerekre, a bolgár testvér-úttörőcsapatra, ahonnan egy osztálynyian az ő osztályuknál vendégeskedtek egyszer, tanév végén, s hoztak ajándékba keserűcsokoládét, a kétgombócos fagylaltokra. Az élet ízére.

- Ennyi lesz? - ejtette a szalagra a huszonéves kasszás fiú az ismeretlen cukorkás zacskót, a dobozos tej és a felvágott közé. Ő fizetett, a zacskót nem a többi holmi közé, az összehajtogatható, epermintás szatyorba tette, hanem a retiküljébe. Majd apránként, egyesével kibontogatja és elrágcsálja. Elvégre a mostani fogorvosának is kell egy kis pluszmunka.