A hiteltől az emberhúsig - Shakespeare velencei kalmárja a fehérváriak értelmezésében

Ami pedig fogva tartja benne őket, az a pénz, a tőke, az arany, mindegy is, hogyan nevezzük. A doboz persze kinyílik, ablakán, mint egy jelképes kocsmaasztalnál, kikönyökölnek, jópofiznak a munkát tán hírből sem ismerő úrfiak. Ám minden a pénzről szól, ami már nem egyszerűen tárgy, fizetőeszköz, a gazdagság jelképe, hanem a szenvedély maga.

Minden ebből fakad. Törvény, előítélet, gyűlölet, megvetés, bosszú. A város élete a kereskedésre, adásvételre, kölcsönzésre-tartozásra épül. Ezért aztán mindenkit befogad, ez azonban nem jelent egyben elfogadást is. Hiszen már az is önmagában egy-egy kultúrát jellemez, hogyan gyűjti össze vagy éppen szórja el a vagyonát, mit szab feltételül, mit vár el érte. Mindez az életformát is meghatározza, ezért nem csupán figurák, hanem kultúrák is ütköznek a darabban.

Elöl: balról Tűzkő Sándor (Gratiano), Törőcsik Franciska (Nerissa), Radnay Csilla (Portia), Nagy Péter (Bassanio) Fotó: Simon Erika

A velencei kalmár különös mű William Shakespeare életművében. Ráadásul Auschwitz után merőben más jelentése lett. Shakespeare néhány száz évvel ezelőtt csak a könnyebb dekódolhatóság miatt „tette" zsidóvá Shylockot, 1945 után azonban sokáig nem merték elővenni a színházak ezt a művet. Pedig nem az antiszemitizmusról szól, de kétségkívül bele lehet azt érteni. Inkább a kirekesztésről, a mások és a másság elutasításáról. Bagó Bertalan rendező is erre helyezte a hangsúlyt a Vörösmarty Színház előadásában.. No meg arra, hogy a várost (államot) meghatározó törvények, szokások elfojtják az őszinte érzelmeket.

Antonio, a kalmár barátja, a könnyelmű Bassanio érdekében kölcsön kér 3 ezer koronát. A gyűlölt, megvetett Shylocktól. S ezzel elindul a lavina. Antonionak és barátainak, tisztelőinek, híveinek van neve, Shylocknak viszont nincs, ő csak a zsidó. Shylock azt szeretné, ha megbecsülnék és elnyerné Antonio barátságát, a kalmár gyűlölete azonban nem ismer határokat. Ezért Shylock nem kamatot, hanem fél font emberhúst kér a kölcsönszerződésben díj gyanánt, most már ő is elmegy a végsőkig. A másság egyébként Antoniora is bélyeget ragaszthatna: érezhető, hogy nem egyszerűen férfibarátságot érez Bassanio iránt. Kénytelen elfojtani ezt, és végül az önfeláldozás gesztusától is megfosztják. Ezért azt követeli, hogy Shylock semmisüljön meg: térjen át a kereszténységre.

Kettejük harcát a többiek konfliktusa árnyalja és bonyolítja. Shakespeare ugyanis több szálon futtatja a cselekményt, és ezek hatnak egymásra és a kalmár, bankár viszonyára is. Valóban korszerűnek, szinte mainak hat a darab, amiben nincsenek olyan hősök makulátlan jellemek, akikkel maradéktalanul azonosulhatnánk. Senki sem csak jó vagy rossz, sőt, ahogy beszélgetésünk során Bagó fogalmazott, mindenki szeplőssé válik a történetben. Portia, az előkelő és okos hölgy például úgy forgatja az amúgy is rendkívül könnyen hajlítható törvény paragrafusait, hogy a zsidó rosszul jöjjön ki belőle. Csapdát állít szerelmének, Bassanionak is, aki alárendeltté lesz kapcsolatukban. Amit nyilván kevéssé bán, hiszen a nő kilóra meg tudná venni egész Velencét. Jessica, Shylock lánya szökése sem szimpla gyűlöletből fakad: inkább az életformát utálja, és az is nyilvánvaló, hogy kapcsolata Lorenzoval nem lesz hosszú életű.

Gáspár Sándor (Antonio, a kalmár) és Nagy Péter (Bassanio)

Látványos képekben, a színpadtechnika, a világítás lehetőségeit felhasználva vitték színre A velencei kalmárt. A fordítás mai, élvezhető, Nádasdy Ádám készítette. A pompás jelmezeket Sántha Borcsa tervezte. A ruhák kortalanok, és jól jellemzik viselőjüket. Van bennük valamiféle szürreális, karneváli eltúlzottság. A díszlet egyszerű, funkcionális, a bútorok mozgatása azonban időnként nehézkes. Súlyos alakítás Gáspár Sándoré (Antonio) és László Zsolté (Shylock). Előbbi tekintetével, hangjával is érzékelteti a tömény gyűlöletet, utóbbinak már tartásában, pillantásában is benne van a sértettség, harag, magány. Nagy Péter könnyelmű, de kedvelhető Bassaniot alakít. Tűzkő Sándor (Gratiano), Lábodi Ádám (Lorenzo), Kricsár Kamill (Solanio) a különösebb megerőltetés nélkül meg- és túlélni akarók típusait mutatják meg. Radnay Csilla (Portia) elegáns és erős alakítást nyújt, és tetszett Varga Lili (Jessica) is.

A három órás előadást nem éreztem hosszúnak. Shakespeare-t ma már nem lehet úgy játszani, mint egykoron. A fehérváriak az egyik lehetséges megoldást mutatták meg.