Kultúra

2015.01.26. 13:30

Kovács Árpád művésztanár a húzott vonal felelősségéről

Székesfehérvár - A szakmai tudás mellett szemléletet, szellemiséget is próbál átadni diákjainak Kovács Árpád művész-tanár, aki sajátos filozófiával mesél képeiről.

Bokros Judit

Állunk a piciny, barátságos belvárosi galériában, a falon körös-körül festmények. A szem formás, ívelt női testeken kalandozhat, lágyan megfestett erdőrészletben, játékosan megoldott városképben merülhet el. A színek szinte robbannak : piros, sárga, zöld, narancs, kék, rózsaszín, különféle árnyalatokban, amelyek erőteljessé, dinamikussá vagy éppen visszafogottá teszik a képet. Az állványon egy vázlat: Kovács Árpád már előszedte a festékeket, s tesz is néhány ecsetvonást, miközben elkezdünk beszélgetni.

- A galéria létrehozása 5-6 éves folyamat eredménye. Kezdetben feleségem, Sohonyai Edit (író, számos sikeres kamaszkönyv szerzője - a szerk.) foglalkozott itt emberekkel, fiatalokkal, akikre a könyveit építette, majd jöttek a képeim a falakra, s végül én. Mára állandó galériaként tud működni, Edit továbbra is sokat van itt, fogadja a látogatókat, közben maga is dolgozik - avat be a családi munkabeosztásba Árpád, aki a Tóparti gimnázium művésztanára is.

Iskolai munkája mellett nem sok időt tud szakítani a festésre, de azért hetente egy alkotói nap összejön, amikor nincs órája. Ilyenkor teljesen át tudja magát adni a munkának, ám, mint mondja, számára amúgy is szinte minden pillanat alkotással telik. Gyakran kapja magát azon, hogy az órákon maga is rajzol, miközben a gyerekeknek magyaráz, igazítja a készülő műveket.

Néhány szabad óra az alkotásra Kovács Árpád sajátos látásmódja, az élénk színek, formák sokak fantáziáját megfogják
Fotó: Molnár Artúr

A képzőművészeti egyetemről kikerülve kezdetben grafikát és rajzot tanított, mára maradt a rajz és festés. A technikai tudás átadásán túl azonban Árpád jó ideje többre törekszik. Mivel elsősorban festőművészként tekint magára, ebből a szemléletből próbál meg valamit átadni a tanítványainak is. Amolyan árpis filozófia, látásmód ez, megspékelve szakmai fogásokkal. Utóbbiak ugyanis mit sem érnek szellemiség nélkül véli az alkotó. Így nem szokványos tanár diák viszony jön létre közte és a gyerekek között, közvetlenebb az egész, s vannak fiatalok igaz, nem sok, teszi hozzá , akikkel barátság alakul ki, ami az iskola falain kívül is folytatódik. Közös festések, oldott szakmai beszélgetések jellemzik találkozóikat.

Az oktatás kapcsán jegyzi meg: ugyan a művészeti vonalon is erőteljes a piacképes számítógépes képzés, ő azért a hagyományos technikák olaj, akvarell festés híve. Szereti a festék szagát, az anyag tapintását, érezni az ellenállását.

Kovács Árpádnak jó két évvel ezelőtt volt önálló kiállítása a plazában. Korábban sem állított ki túl sűrűn, most pedig úgy van vele: itt van a képeinek ez a galéria mint állandó tárlat. Ebben szeret jelen lenni, valósan és képletesen egyaránt.

Amikor a képei témájáról, az alkotás folyamatáról kérdezem, érdekesen beszél: A műalkotás aktív belső folyamat eredménye. Ha valaki megnézi, akár csak felületesen, már akkor hozzáadja magát, az emlékeit a képhez, kivált belőle valamit a látvány. Ezért azt gondolom, hogy minden meghúzott vonalnak felelőssége, súlya van. Mostanában fogalmaztam meg magamban: már a beszélt nyelv is egyfajta absztrakció, elvonatkoztatás. Én inkább egy vizuális nyelvet képviselek, ám ezt is absztrakt formában, hiszen az általunk látott, érzékelt valóságot festőként belesűrítem egy kétdimenziós képbe. Ezekről nehéz beszélni, hiszen a szó már újabb leképezése az eredeti látványnak. Így azt gondolom: témákról szólni nem érdemes, látni kell a festményeimet, és a nézőnek érezni, mit vált ki belőle a kép, mi jut eszébe róla. Persze, ha valaki realistaként tekint a műre, eszébe juthat éppen a Velencei-tó vagy a fehérvári fő utca, de számomra ez csak az alap, a csíra, amiből mint művész az adott festékpalettámmal, szemléletemmel a látvány létrehozására, a harmóniára törekszem.

Azt már én teszem hozzá magamban, a belőlem kiváltott hatás alapján: nem sikertelenül

Diákjai kiállítására készül

A tanár úr a látogatásunk előtti napokban kollégáival együtt lázasan készült a Tóparti művészeti tagozatán tanuló diákok hagyományos éves kiállítására. Intenzív időszak ez, a fiatalokkal keretezik a kiválasztott munkákat, elhelyezik a műveket. Az első évfolyamosoknak még sokat kell magyarázni a lépéseket, a nagyobbaknak ez már olajozottabban megy - avat be a hétfőn nyíló tárlat műhelytitkaiba Kovács Árpád.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!