Málló pompáink - A jelen tégláin ott van a múlt üzenete is

2017. június 11., 07:00 szerző: Kocsis Noémi fotós: Kocsis Noémi, Molnár Artúr
komment
Málló pompák – keresve sem találhattak volna illőbb kifejezést a szervezők a legutóbbi várostörténeti sétához, amely Székesfehérvár belvárosába vezetett.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Pompáink itt-ott igenis mállanak. Szomorú, de igaz: az idő vasfoga nem kegyelmez Fehérvár neobarokk vagy klasszicista épületeinek, bőven találunk belőlük sírnivaló állapotút, de ne legyünk igazságtalanok: az elmúlt években szépen felújítottakat is. Utóbbiaknak örülni kell, előbbieknél reménykedni lehet: ha mind többek figyelme fordul ezen pompás épületek felé, előbb-utóbb csak kerül akarat és pénz ezek rendbehozására is.

A séta a 69-esek Vörösmarty téri emlékművétől indult. Váczi Márk túravezető éppen a szemközti palotákról mesél – ezen épületek közül többet is a neves építész, Ybl Miklós tervezett

Talán ilyen gondolatok is foglalkoztatták a Magyar Városkutató Intézet szervezésében Székesfehérvár történelmi városmagjában május 31-én megvalósult (mert az eredeti, egy héttel korábbra meghirdetett alkalmat elmosta a zuhé) séta résztvevőit is – nem tudom. A mintegy kéttucatnyi érdeklődő mindenesetre lelkesen és kitartóan végigsétálta az útvonalat, a Vörösmarty tér katonaemlékművétől az Ady Endre utcai egykori Fekete Sas Szállóig, s vehetett szemügyre megannyi apró részletet, megannyi hasadást, foltozást a város szövetén, vagy éppen megannyi szép, ma is csodálnivaló egykori megoldást.

16 kis épületrészletet kellett megkeresni az interaktív séta során

Váczi Márk, az intézet munkatársa és kollégái valóban sok érdekes információval szolgáltak, ráadásul úgy tették igazán interaktívvá az alkalmat, hogy induláskor minden résztvevő kezébe nyomtak egy képes montázst, amely az út során érintett egyes épületek egy-egy részletét tartalmazta. De hogy melyiket és hol, arra a sétálóknak kellett felfigyelniük, rájönniük...

Évszámvésés a szemináriumi templom kerítésén

A Vörösmarty téren bőven van látnivaló. Példának okáért a Vak Bottyán köz sarkán álló épület, amelyből néhány éve kiköltöztették ugyan a lakókat, de az épületre húzott zöld védőháló cserélésén kívül más errefelé nem történik, s azt a túravezető sem tudja, mi az elképzelés a lassan málló pompájú épülettel. Néhány kapualjjal arrébb aztán bemegyünk a 8-as számú ház udvarára - egész kis növénybirodalom: buján zöldellő fácskák, rengeteg cserepes egyed, köztük elszórva romantikus padocska és nem kevésbé romantikus szobrocskák. Az épület fő részének padlásfeljárója remek csigalépcsőben kanyarog fel a tetőig, s visz ki a gangra a lakókhoz. A boltíves kapubejáróban további szép, kimunkált részleteket fotóznak a bennszülött turisták.

Impozáns Vörösmarty téri épülethomlokzat

A sarkon ma is pénzintézet az eredetileg is annak épült ingatlan, mely utóbb funkcionált csemegekereskedésként is. Ma a belváros szélének egyik legforgalmasabb közlekedési pontja. A szemközti sarkon ácsorogva felpillanthatunk a Budai út elejét jelentő, gyakorlatilag inkább még a Szent István tér sarkán álló, néhány éve szintén rendbe hozott épületre, ott rejtőzik a kapott papíron feltüntetett képecskék egyik titokzatos egyede: egy régi kőszámot a rekonstrukció során meghagytak a ház falában. Jócskán elüt bár a mostani fehér falszíntől, mégis alig lehet észrevenni. Érdemes feltekinteni még és megcsodálni a távolban a Teleki Blanka Gimnázium tetőzetének végződéseit, a szépen ívelt kacskaringó-záróelemeket. Az iskola homlokzatának finom rózsaszínje igazi nyáreleji idillt képez az égbolt ártatlan bárányfelhőivel.

A Teleki Gimnázium rózsaszínje messziről látható

Itt van aztán a Szent István téren beljebb haladva az egyházi iskola homlokzata. A zsalugáteres ablakmegoldások, majd tovább a megyei levéltár díszítő oszlopai már ismertebb látványt jelentenek, de az iratőrző intézménnyel szemközti szemináriumi templom hátsókertjénél, a kerítést erősítő téglaoszlopokon található vésett feliratokat már annál kevesebben veszik észre. Kisilabizáljuk: 1944-es vagy inkább 1949-es az évszám, május 29-én délután 1 órakor véste be (legalábbis a dátum tanúsága szerint) egy bizonyos M. J. Vajon ki lehet? A sárga téglákon amúgy a hetvenes évekből is találunk hasonló jelzéseket, de van régebbi, 1908-as keltezésű is. Egyelőre megfejtésre váró rejtélyek.

Csigalépcső a Vörösmarty tér 8. udvarán

Az Arany János utca megannyi érdekességet kínál: a macskaköves, csendes utcácskában több épület is magán viseli a múlt nyomát. Itt is egyre inkább felújított épületekkel találkozunk, ahogy megújul a Bazilika is. Váczi Márk az utcában megmutatja a szépen felújított homlokzatokat, aztán továbbsétáltunk a Városház térre. Itt hosszabban lecövekel a társaság, hiszen külön története van a Városházának, a Hiemer-házról nem is beszélve!

A Vak Bottyán közre nyílik az egyik szép belső udvar
Fotók: Molnár Artúr, Kocsis Noémi

A Fő utcán tovább ballagva újabb érdekes részletekre bukkanunk a ciszter templom hátoldalában (itt is találni eltérő festésű, láthatóan sokkal régebbről maradt falfelületet), s innen már belátható a távolság a várostörténeti séta végállomását jelentő Fekete Sas Szállóig. Ez a 150 éve beszálló vendéglőként működő épület van talán a megmutatottak közül a legsiralmasabb állapotban, de megmentéséért már indult összefogás: egy Németországban élő elnökkel tevékenykedő egyesület a városvezetés elképzeléseivel összhangban kulturális célokra hasznosítaná.

Kocsis Noémi

2017. június 11., 07:00 szerző: Kocsis Noémi fotós: Kocsis Noémi, Molnár Artúr

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...