2017.03.02. 21:05
A Kalevala magyar és finn szemmel
Székesfehérvár - Február 28-a a Kalevala ünnepe és a Finn Kultúra Napja. Ebből az alkalomból tartottak ünnepséget tegnap a Vörösmarty Mihály Könyvtárban.
A SAMPO Székesfehérvári Finn Barátok Köre szervezte meg azt az ünnepséget tegnap, amely a baráti kör elmúlt évi történéseinek a felidézésével kezdődött. Kiderült, az elmúlt két évben számos előadáson, kulturális programon vehettek részt a tagok és az érdeklődők. Így a közönség találkozhatott Sofi Oksanen írónővel vagy Ari Santeri Kupsusszal is, aki az iszkaszentgyörgyi kastély lakója, amellett, hogy finn vállalkozó, galériatulajdonos.
A Széna Téri Általános Iskola diákjai ezúttal egy húszperces műsort adtak elő az ünnepségen
Fotó: Szanyi-Nagy Judit
A rendezvényt a Széna Téri Általános Iskolások műsora színesítette, akik a finn nemzeti eposz egyes részleteit is megelevenítették, hol prezentált előadás, hol pedig drámajáték formájában. A Kalevala a finn népköltészet hősi és epikus énekeiből áll össze, melyek a nép ősi életéről, világnézetéről, valamint a rendkívüli képességekkel rendelkező hősökről szólnak. - A Sajnovics János nyelvi szakkörben tulajdonképpen a finnugor nyelvrokonsággal foglalkozunk. Minden második évben megtartjuk a finn hetet, idén az iskola tanárainak készítettünk bemutatót. Most a finneket, máskor a marikat, észteket, udmurtokat vagy természetesen a magyar nyelvet ünnepeljük - mondja Horváthné Kocsis Szilvia, a Széna Téri Általános Iskola magyar-német szakos tanára.
- A finn iskolákban leginkább a nyolcadik vagy kilencedik osztályban tanítják a Kalevalát, ami ott még az általános iskolás korosztályt jelenti. Akkor elég részletesen foglalkozunk a történettel, és azzal, hogy miért fontos ez még manapság is - meséli Jani Korhonen, aki a tavalyi nyarat Iszkaszentgyörgyön töltötte a Finnugor Kulturális Főváros 2016 program nagyköveteként.
A Kalevala azért fontos ma is, mert egy sajátos, a nyugati kulturális hagyományoktól valamelyest eltérő könyv, amellett, hogy nemzetközileg is elismert. - Azt viszont el szokták felejteni, hogy valójában nem finn, hanem karjalai a gyűjtemény: ezen a nyelven gyűjtötte a történeteket a szerző, Lönnrot, s ezt követően finnesítette csak azokat. Ilyenkor mindenképpen érdemes arra is emlékezni, hogy ez nem csak a miénk - mondja Jani.