A kantáta volt a csúcspont

A székesfehérvári zenebarátokat a hét első napján két színvonalas hangverseny is várta a belvárosban. Késő délután a 100 éves Zeneiskola hegedűtanszaka tisztelgett az alapító igazgató, Hermann László hegedűművész emléke előtt: a zeneiskola és a zeneművészeti szakközépiskola növendékei, valamint az intézmény művésztanára, Nagy Ivett adtak koncertet a Kossuth utcai Vörösmarty-teremben. A Bach-menüettektől a hegedűirodalom egyik alapkövéig, a d-moll partita Chaconne-jáig ívelő, rövid táncokat és terjedelmes, igényes virtuóz darabokat egyaránt felvonultató műsor szép pillanatokkal ajándékozta meg a közönséget: az ilyenkor teljesen természetes izgalmak ellenére valamennyi fellépő tudása legjavát adta szinte észrevétlenül röpült el a tartalmas másfél óra.

A karácsonyi hangverseny szereplői voltak a kórusok is: az Alba Regia Vegyes Kar , a Primavera Vegyes Kar, a Kodály Iskola Gyermekkara

Az utolsó akkordok elhangzása után szinte már hallhattuk, ahogy a bazilikában fellépésükre készülődnek a hagyományos karácsonyi hangverseny szereplői: az Alba Regia Vegyes Kar (Kneifel Imre), a Primavera Vegyes Kar (Horányi Ottilia), a Kodály Iskola Gyermekkara (Kneifel Imre) és az Alba Regia Szimfonikus Zenekar tagjai, valamint Drahos Béla karmester. A műsor középpontjában egy, a magyar pódiumokon rendkívül ritkán játszott, városunkban pedig alighanem még egyáltalán nem hallott kompozíció, Arthur Honegger Karácsonyi kantátája állt. A kompozíció megszületése a Bartókkal is szoros művészi kapcsolatban álló neves svájci dirigensnek, Paul Sachernek köszönhető, aki a Bázeli Kamarakórus fennállásának 25. évfordulójára rendelte meg a művet a francia Hatok legjelentősebb mesterétől. A kantáta a jubileumhoz képest kissé megkésve, 1953-ban készült csak el. A Zeneszerző vagyok című könyvében Honegger leírja, hogy a kantátához (Sacher tanácsára) egy 1942-es művét vette alapul. Az évtizeddel korábbi megrendelés egy svájci falu, Selzach szabadtéri ünnepi játékára szánt hat órás passió megírására szólt, melynek a Krisztus születése címet viselő első része délelőtt, második része, Krisztus szenvedése és halála délután csendült volna fel. Noha a monumentális alkotás befejezetlen maradt, az első rész (mely csaknem teljesen elkészült) megfelelő muníciót szolgáltatott a Karácsonyi kantáta, az Un cantate du noel megírásához.

A noel szót, amely a francia népies karácsonyi dalt jelöli, rendszerint a latin natalis szóból származtatják, vagyis Jézus születésével hozzák kapcsolatba. A noelek pasztorális szövegeit már a 14. századtól gyakran énekelték nemcsak egyházi, hanem világi dallamokra is, s szerepet kaptak olyan népi jellegű műfajokban, mint a misztérium- és pásztorjáték, hangszeres feldolgozásaik pedig a francia orgonazenében töltenek be fontos szerepet. A dalok fontos jellemzője az úgynevezett maccaroni-szöveg, azaz a noelek sokszor váltogatják a nyelveket, közelebbről a latint és a népnyelvet. Ez a többnyelvűség a Karácsonyi kantáta dramaturgiájának is egyik alapelve. A mű három, világosan elkülönülő részből áll: a középrész noel-feldolgozásait különböző népek különböző nyelvű dalainak egyesítését latin zsoltárszövegek megzenésítése keretezi. Mondani sem kell, hogy francia és német dallamok (Honegger svájci lévén mindkét nemzethez egyaránt kötődött) összefonódása micsoda szimbolikus üzenettel bírt a 2. világháború csatazajában...

Honegger remekművéhez hasonlóan a hangverseny műsora is három nagy részre tagolódott: az első részben a két kórus felváltva énekelt ismert karácsonyi dallamokat, közöttük azokat a melódiákat is, melyek a második részt alkotó Karácsonyi kantátában is felcsendültek. A harmadik részben a zenekar és az összkar hangulatos előadásában három magyar karácsonyi éneket hallhattunk. Magától értetődően a Kiss András pompás baritonszólójával felcsendült kantáta bizonyult az est csúcspontjának: megszólaltatásában látható igyekezettel vett részt valamennyi előadó. A közönség nagy tapssal honorálta mindezt.