2011.01.30. 07:37
A kocsma színpadán: a bedugatlan gitár
Füstös félhomályban, színes lámpák alatt ücsörögve versmondást, improvizációt, gitárestet, vagy csak egy kis lágy zenét hallgatni: így is lehet szórakozni. A kultúrára és kocsmahangulatra éhes közönség e két igényét ötvözheti immár egy éve Fehérváron is. Nem csak hét végén.
A szerdák a kocsmaszínházi előadások napjai a KafkaBeatben, abban a magát kultúrkocsmának kategorizáló „egységben”, amely tavaly február elején nyitotta meg kapuit, s azóta rendre vonzza az efféle szórakozást kedvelők tucatjait. Ez néha csak egy tucat, néha viszont ennek négy, öt, hat, hétszerese, és van, amikor ki lehetne tenni a „megtelt” táblát. (Lám, nemcsak diszkóba lehet járni!) Így volt ez a legutóbbi alkalommal is: „bedugatlangitár” estre várta a közönséget a fehérváriak régi ismerőse.
- Török-Zselenszky Tamás vagyok, Székesfehérvári lakos - kezdte egy hokedlin ülve Zselenszky, azaz Nap, ahogy sokan ismerik még Eleven holdas időszakából. A szintén fehérváriakból verbuválódott zenekar 2000-ben alakult, frontemberük lett Zselenszky, ám később ő megalapította „csendes-ülős” formációját és házi stúdiójában rögzítette új dalait. Koncertezett zongora és akusztikus gitár kísérettel, sőt, egy időben nagyzenekarral is. Ebből mára az általa kedvelt kifejezéssel élve az „egyszálgitár” maradt. Saját dalokat, megzenésített - szintén saját - verseket hallhat tőle a közönség, többnyire a fővárosban. Azért a nyugalmas vidéki létről sem feledkezett meg, sokszor látogat megyénkbe, ahogy most a KafkaBeatbe.
A gyors bemutatkozás után még két mondatot tartott fontosnak megjegyezni, mielőtt „egyszálgitárján” a húrok közé csapott, az egyik, hogy lesz egy szünet, mert „inni kell”, a másik pedig, hogy nem muszáj figyelni, főként nem az elején, amikor ő úgyis izgul. A rutinos kultúrkocsmázó ezen persze nem lepődik meg: az ilyen helyen teljesen normális, ha egy-egy előadás közben fel-alá mászkálnak, a pincér kihozza a kakaót vagy a sört - ki mit szeret esténként fogyasztani -, és néha a közönség is beleszól a színpadi történésekbe.
Bár egy interjúban Zselenszky említette, tisztában van vele, hogy hangja éppen olyan, ami irritálja az embereket, valamivel mégis sikerült székhez (fotelhez, sámlihoz, bárszékhez stb.) ragasztani mindenkit, akinek maradt ülőhely.
Akinek pedig nem, az várhatja a következő szerdát: Ács Tamás ad majd elő „Borom-borom mondd meg nékem” címmel.
