Kultúra

2017.02.11. 20:10

A lámpaláz teljesen természetes

Évek óta a Vörösmarty Színház megbecsült tagja. A legfrissebb produkcióban, az Apák és fiúk című darabban Nyikolaj Petrovicsot alakítja. A darabról, a színházról mesél Gáspár Sándor Kossuth-díjas színművész.

Szabó Eszter

- Milyen ember Nyikolaj Petrovics?

- Az a típusú férfiember, aki mindent megpróbál úgy igazgatni, irányítani a maga kulturált, igaz, kicsit agresszív módján, hogy az élet abban a mederben folyjon, ami biztonságot és biztos jövőt tud adni, s kialakuljon mindenkiben a tolerancia: elfogadjuk egymást és a hazugságainkat. Nyikolaj is ahhoz a többséghez tartozik, amely a maga képére próbálja formálni a világot, a maga jóindulatával. Bármennyire okos ember, mélyebben nem akarja megérteni azt a világot, ami körülveszi, hiszen akkor ő is Bazarov sorsára jutna. Így tehát a túlélés technikáját követi.

-Közel áll Nyikolaj jelleme az ön személyéhez?

- Apaként, színészként ismerem az intellektuális és érzelmi problémáit. Nekem ezen a pályán fontos az igazságérzet, folyamatos harcban állok azért, hogy ne történjen meg velem az, ami gyakran tapasztalható ezen a pályán is. Sokan kompromisszumokat kötnek, gyakran olyan magyarázattal, amely számomra eléggé átlátszó.

Kádas Józseffel egy jelenetben, a Vörösmarty Színház Apák és fiúk című legújabb produkciójában Fotó: Molnár Artúr

- Bagó Bertalan Brian Friel átiratában állította színpadra Turgenyev regényét. Mit mondhat a mai nézőknek ez a darab?

- Nagyon jó, ha egy ilyen világhírű regényt dramatizálnak, színpadra képzelnek. Brian Friel ezt megtette, kiváló érzékkel, olyan színdarabot írt, ami Nyugat-Európában óriási sikerrel megy. Turgenyevet úgy tudta átültetni a jelenbe, hogy kitűnő, modern színdarab született belőle. Ennek reményében jutott el hozzánk is, és bíztunk abban, hogy rezonál a körülöttünk zajló dolgokra. Az eddigi előadásokon a nézők átlagéletkora tizenhét, tizennyolc év lehetett, és hihetetlen módon tudtak azonosulni az előadás főhőseivel, átérezték a köztük lévő feszültségeket. A túlélni vagy áldozatnak lenni, illetve a szerelem kérdéseit feszegeti a darab, ezek pedig a tinédzser korosztály számára is rendkívül izgalmas és érzékeny témák.

- Ennyi bemutató és ekkora tapasztalat után van önben lámpaláz premier előtt?

- A lámpaláz teljesen természetes dolog. Nagyszerű mesterem, Taub János fogalmazta meg a legpontosabban, hogy a lámpaláz pozitív lehet, de csak akkor, ha azt át tudjuk vinni a koncentrációra. S ha jön a lámpaláz, az egyetlen dolog, ami segít, az, hogy egyre jobban tudatosítom magamban, hogy mi a feladat. Mert ha nem arra koncentrálok, akkor a lámpaláz elhatalmasodik és azt sem tudom, miért jöttem aznap a színházba.

- Vannak olyan babonái, amik befolyásolják a próbákat, esetleg az előadásokat?

- Hogyne, nagyon sok, és olyannyira veszélyes ez, hogy volt idő az életemben, amikor elkezdtek a babonáim, ezek a kis démonjaim rátelepedni a koncentrációmra. Tulajdonképpen a babonák addig jók, amíg afféle szertartásként
elősegítik, hogy a feladatra koncentráljak...

-Hogyan lehet megtanulni nagy mennyiségű szöveget?

- A színpadi próbákon összerakjuk lassan az elő-adást. A szerepekről sokat beszélgetünk, kialakulnak a jelenetek, a mozgás. Aztán ha a szándék világossá válik, a szöveg valósággal ragad a színészre. Illeszd a szót a cselekvéshez - mondja
Shakespeare a Hamletben.

- Székesfehérváron játszik a Három nővérben is. Mit gondol Csehov hőseiről?

- Izgalmas bennük a fájdalmas kiszolgáltatottságuk az érzelmeknek, élethelyzeteknek. Az orvosfigurákra különösen igaz ez. Csehov maga is orvos volt, és karakterein keresztül meg tudja mutatni a kiábrándult kisvárosi értelmiséget. Persze többről szól, mint csupán a kisvárosi értelmiségről. Nagyon szeretem Csebutikin szerepét, pontosan azért, mert olyan cinikus álarcot vesz fel a túléléshez, ami szomorú és mulatságos egyszerre, és a színésznek van lehetősége megmutatni a takarók mögé rejtett fájdalmas őszinteséget.

- Miben láthatja még a közönség ebben az évadban?

- A Radnóti Színházban játszom a Karamazov testvérekben. Szabó Magda Őz című regényének színpadi változatát adjuk elő a Rózsavölgyi Szalonban. Ezenkívül márciusban kezdem próbálni a budapesti Játékszínben az Eastwicki boszorkányokat.

- Szeptember végén mutatják be Sándor Pál Vándorszínészek című filmjét. Mesélne a forgatás élményéről?

- Talán az egyik legizgalmasabb az volt, amikor a Dunában forgattunk. Azt a jelenetet vettük föl, amikor az ekhós szekerünk felborult. Természetesen nagyon komoly óvintézkedések mellett kaszkadőrök segítettek, hogy szükség esetén bármikor menteni tudjanak minket. Nagyon büszke voltam arra, hogy nagy lélekjelenléttel tudtam eljátszani a víz alatt, amint kimentem az egyik kollégámat.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!