Kultúra

2016.09.23. 18:25

A magyar kancsószobor

A borvidékeken ez az edény a pince dísze, ebből kínálják a legbecsesebb vendéget. Senki sem tudja, hogyan, de egyszercsak megjelent valamikor az 1800-as évek elején, de az biztos, a miskakancsó a legmagyarabb ivóedény, igazi hungarikum.

Gábor Gina

A feljegyzések szerint eredetileg Mezőcsáton, Tiszafüreden és Mezőtúron foglalkoztak a készítésével. A tapolcai Zentai Gábor mindenesetre beleszeretett a jellegzetes, emberfejű borosedényekbe, amelyekből mintegy 150 darabot gyűjtött össze. Ezt a különleges gyűjteményt most Székesfehérváron, a Gárdonyi művelődési házban láthatjuk.

A tapolcai Zentai Gábor 25 éve gyűjti a miskakancsókat. Neves fazekasokat vett rá az ország minden tájáról, hogy megpróbálkozzanak a nagy gyakorlatot és ügyességet kívánó mesterremek készítésére. Ahány szoboredény, annyiféle, mindegyik Miska igaz egyéniség (Fotó: Koppán Viktor)

A nyugalmazott művelődési ház igazgató, Zentai Gábor nem csak közművelődési szakember, hanem történelem szakos tanár is - gyűjtőként leginkább a történelem iránti érdeklődés hajtja: Bibliákat, festményeket és érméket egyaránt őriz. Ő maga egyátalán nem nevezhető borissza embernek: a tárgyalkotó magyar népművészet egyik legizgalmasabb darabja, a miskakancsó iránti vonzalmát inkább azzal magyarázza, hogy egy efféle ivóedény elkészítése igazi kihívás a fazekasmester számára. A miskakancsó szobor is, meg edény is: minden darab egyéni, két egyformát nem lehet készíteni.

Zentai Gábor gyűjteményében van olyan régi kancsó, amit egy-egy család évtizedekig becsben tartva őrzött. De inkább az a jellemző a gyűjteményére, hogy ő maga az elmúlt 25 évben járta az országot, Karcagtól Magyarszombatfáig, felkereste a fazekasságukról híres vidékeket, és rávette a mestereket, készítsenek ilyen szoboredényt. Mert - azt meséli - alig-alig akadt már olyan fazekas, aki csak úgy, magától vállalkozott volna efféle műremek elkészítésére. Ám neki sikerült néhány nagyszerű mestert meggyőznie, érdemes belefogni ebbe a nem könnyű kísérletbe.

A tárlaton megannyi méretű és formájú Miskában gyönyörködhetünk: van, ami akkora, hogy inkább szobor, mint edény, akad, amelyik hangszert tart, van köztük kövérebb és soványabb. A színük is eltérhet, hiszen minden mester a tájegységére jellemző mázakat használt, de vannak jellegzetességek, amelyek nélkül ez az edény elképzelhetetlen volna.

Különböző méretű, formájú miskakancsók sorakoznak a Gárdonyi Géza Művelődési Ház tárlatán, ami október 10-éig tekinthető meg (Fotó: Koppán Viktor)

A legtöbb miskakancsó sajátossága, hogy a fejét háromszög alakú kalpag, vagy huszáros csákó ékesíti: ott bújik meg a kancsó szája is. A fej nem lehet meg bajusz nélkül: lekonyulót, kackiást, csavarodót egyaránt láthatunk a tárlaton... A ruházat jelképes, többön stilizált, zsinóros huszárviseletre emlékeztető a gúnya. No és igen fontos jellegzetesség, a kígyó is, ami a gyűjtő szerint a ravaszságot, furfangot jelképezi, más források szerint pedig a halhatatlanságot...

Zentai Gábornak akadnak kedvencei is: például egy ólommázas darab Magyarszombatfáról. Vagy az, amit Bokros László szigligeti festőművésztől kapott, meg az is, amit Szőke András filmestől, aki egyszer igen szellemes szöveggel nyitotta meg a gyűjteményét bemutató tárlatot. Mert ez a fehérvári már a negyvenedik miskakancsó-kiállítás a sorban.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!