A reformáció nem a 16. század emléke

Az emlék-év nyitányán a reformáció történelmi léptékű hatásáról beszélgettünk Somogyi László lelkészi elnökkel, Bencze András evangélikus lelkésszel, püspökhelyettessel, valamint Révész Lajos baptista lelkipásztorral.

- A reformáció az adott helyzetben újra és újra keresi aktuális üzenetét. Nem statikus, örök érvényű kinyilatkoztatás ez, a fél évezred alatt értékei folyamatosan alkalmazkodtak a történelem elvárásaihoz. Most mi az érvényes mondanivalója?

Révész Lajos: - Meggyőződésem, hogy mivel Isten örökkévaló, nagyobb ívben látja a történelem haladását. Neki nincsenek kedvenc, vagy preferált korszakai. Ő a mindenkori ma emberével akar kommunikálni, együtt lélegezni, otthont adni. Istenünk legnagyobb üzenete, hogy elképzeléseinken túli módon szeret bennünket. Ezt gyakorlati módon bizonyította Fiával, Jézus Krisztussal. Az ő megismerése ellen talál ki és fel az adott kor embere aktuális ellenérveket, vagy pótszereket.

Számomra nagy kihívás, hogy korunk félreértett istenkeresésében hogyan tudok adekvát választ adni úgy, hogy aki hallgat engem, ne az általunk meghaladott korok kérdéseire adott válaszokban kereshesse a megoldást. A legfontosabb üzenetem: otthonra találhatunk Istennél akkor is, ha ezt a környezetünk, akinek dolga lenne, nem tudja megadni. Hihetetlen módon szereti Isten a mai kor emberét.

A Reformáció Emlékévét szombat este, ünnepélyes keretek között nyitották meg a székesfehérvári városháza dísztermében
Fotó: Koppán Viktor

Bencze András: - Első válaszommal Soren Kierkegaard szavaira utalok: Aki a korszellemmel házasodik, hamar özvegységre jut . Igyekszünk tehát nem a kor elvárásaihoz igazodni, hanem úgy tartjuk, hogy a reformációban Krisztus jelenléte valósult meg, ezért őrizzük azokat az értékeket, amelyeket a 16. században kaptunk.

Ezek mellett természetesen saját korunk új kihívásokat állít elénk: amikor a verseny, a megfelelési kényszer, a fejlődés illúziója romba dönti nemcsak az emberi társadalmat, hanem az egész teremtett világot, a reformációban újra felfedezett evangéliumot mutatjuk ismét fel. Istennek az elvárások nélküli, teljesítménykényszer nélküli, feltétlen szeretetét. A társadalom atomizálódásával szemben, az agyonstrapált, a személyiséget felőrlő stresszel szemben, a természetet tönkretevő hatalmi és birtokvággyal szemben, a bizonytalanságokkal szemben fellépni, cselekedni az evangélium ad alapot. Isten helyes ismerete nélkül semmi reményünk nincs.

Somogyi László, a székesfehérvári református egyházközség lelkészi elnöke
Fotó: Koppán Viktor

Somogyi László: - A reformáció üzenete folyamatosan segít újra- és átértékelni a történelem aktuális kihívásait. Hiába jöttek új, világmegváltó eszmék, a megoldás továbbra is egyetlen egy kézben összpontosul: egyedül Krisztus bír megmentői felhatalmazással! Hízelgünk magunknak a mert megérdemlem szlogennel, de közben elkeseredett harcot vívunk hibáinkkal, bűneinkkel, amelyek miatt - néha egy-egy őszinte pillanatunkban magunk is ráérzünk - nem vagyunk méltók a szeretetre! Küzdünk, hogy jókat is tegyünk a rosszak mellett, de a lelkiismeretünk nem csitul.

Ekkor felcsendül az ötszáz éve újra felfedezett igazság: Sola gratia, egyedül kegyelemből fogad gyermekévé Isten. Nincs mentségem, de Krisztusban van Megváltóm, aki bűnhődött helyettem! S őérte éppen hogy az elszúrt életeket fogadja fiává az Isten. Csak egyet kér: bizalmat az értünk meghalt és feltámadott Fiában. Örökre érvényes mondanivaló: ne csüggedj el, és sohase add fel az életet!

- Sokan távolodtak el a hittől, a bibliai értékrendtől. Nem lehet, hogy ismét új reformációra lenne szükség?

S. L: - Újra lelki ébredésre van szükség. Ehhez pedig arra, hogy szembenézzünk vele: mi mindent tettünk és gondoltunk, ami nem helyes Tervezőnk és Alkotónk szemében. Ahogy a gazdasági életről, a becsületről, a szavahihetőségről, a tiszteletadásról, a családról, a nemek egymás iránti tiszteletéről manapság szó esik, nagyon messze áll az Isten által felállított rendtől. Pedig törvényei kezdettől fogva védőkorlátok: széthullástól, fájdalom- és csalódásokozástól, háborútól, betegségektől védenének meg, ha bíznánk bennük. De először is az a küldetésük, hogy kigyógyítsanak beteges önhittségünkből, és Krisztushoz, megmentőnkhöz vezéreljenek minket. Ha ezt a szembesülést elkerüljük, nem lesz megújulás. Új ott terem, ahol a régiről lelepleződik, hogy rossz.

Az ember a bűneset óta irtózik annak beismerésétől, hogy elszúrta: élete legrosszabb döntése volt, amikor Isten nélkül tervezte meg a jövőjét. Olyan is lett: szabad és független . De mitől is? A bölcsen megtervezett értékrendtől! A reformáció hitvallásai őszintén és alázatosan szembenéznek a Tízparancsolattal, s merik kimondani: milyen nagy az én bűnöm és nyomorúságom!

Isten törvényes rendjének megismerése által ragyog fel a számunkra legfontosabb: mindent alárendelt legfőbb parancsának, a szeretetnek. Szeretetből küldte el Fiát, hogy megmentse az önzővé vált embert, aki viszont megmarad abban a függetlenített állapotban, amit az első emberpártól örökölt. A reformáció az Istennel való személyes kapcsolat újrafelfedezését hozta el, és nem egy új vallást. Azt mondta ki, hogy vallásoskodással nem lehet létrehozni, sem megújítani e kapcsolatot. Csakis hit,
vagyis bizalom által.

Révész Lajos, a székesfehérvári baptista gyülekezet lelkipásztora
Fotó: Koppán Viktor

R. L: - A mindenkori ember csak arra tud reagálni, amit lát, vagy láttatnak vele. Ma, az információdzsungelben utat vágni és abban kitartóan haladni, nem kis feladat. Ráadásul hajlamosak vagyunk az információ tömeges növekedését tudásnak, sőt, bölcsességnek vélni. Megszerzett tudáshalmazunkból próbáljuk meg összeállítani a személyes életfilozófiánkat. Ezzel, mint vitorlát magunk elé feszítve vitetjük át magunkat az Életen.

Ez sokszor végletesen rossz irányba visz, de mivel mi magunk feszítettük ki magunknak, csak ezt látjuk az orrunk előtt. Az egyház feladata, hogy ébresztgesse lelkiismeretünket, nézzünk szembe haladásunk irányával. Tegye ezt olyan szeretettel, amely nem akarja a személyes döntés jogát kivenni senki kezéből, de meggyőző módon befolyásolja azokat, akiknek nem csupán a haladás, hanem a korrekt célba érkezés is fontos.

Bencze András, a székesfehérvári evangélikus egyházközség lelkésze
Fotó: Koppán Viktor

B. A: - Az ember sokszor érzi teljesen reménytelennek saját helyzetét. S jól érzi. Fel kellene sorolni, de nem érnénk végére, mennyi mindent teszünk azért, hogy ez a folyamatos reformáció végbemenjen az egyházban, családjainkban és a világban. Mégsem látunk sok eredményt. A reformáció a 16. században sem emberek erőlködése volt, hanem a Szentlélek munkája, de senki ne értse szavaimat úgy, hogy akkor üljünk ölbe tett kézzel. Mindenkor szenvedélyesen keressük az igazságot, ám a szervezeti, formai alakítgatások nem azonosak a reformációval. A dolgok mélyére ásva az igazságot keressük, s majd a Szentlélek elvégzi munkáját ott és akkor, ahol és amikor neki tetszik.

- A reformáció korában úgy fogalmaztak a teológusok, az egyház folyamatos megújulásra szorul, de ez érvényes az egyházban élő emberre is. Ha körbe nézünk, azt érezhetjük, hogy pillanatnyi életünkben a reformáció aktuálisabb, mint valaha. Hogyan kezdjük?

B. A: - A legelső dolog a bűnbánat. Annak felismerése, hogy mi magunk mindent elrontunk. Luther egyik imádságának szavai szerint: Ha magamra maradok, akkor könnyen mindent elrontok . Jézus ezt mondja János evangéliumában: Nélkülem semmit nem tehettek . Viszont ezt is mondja: Kérjetek, és adatik nektek . Talán ez az első két lépés.

S. L: - Megtérni, bűnbánatot tartani sohasem késő. A földi út felkészülésül adatott. Igen, a reformáció aktuálisabb, mint valaha. Re-formálni, azaz visszaalakítani számtalan dolgot kell a 21. században. Az egyház ne mellébeszéljen, hanem Róla. Jézus az egyetlen a történelemben, aki következetesen úgy is élt, ahogy beszélt. Élete, szavai és tettei abszolút hitelessé tették, s minderről első kézből van beszámolónk a korabeli szem- és fültanuk által. Ha egyházi és egyben társadalmi megújulást akarunk, vissza kell térnünk a napi Biblia-tanulmányozáshoz. Vissza a csendhez, s őszinte kérdéseinkhez: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? A saját elgondolásaimmal, terveimmel, akaratommal már tele van a padlás. Kérlek, lépj az életembe!

R. L: - Egy életünk van. Megismételhetetlen. Visszafordíthatatlan és mindig változó. És véges. Ezekből a tényekből, ha csak egy állítás lenne igaz, akkor is a felelősséggel gondolkodó ember ráeszmélhet, csupán önmagában nem talál kielégítő válaszokat. Miközben keresve önmagát felfedezi saját működésének nyitját, már bele is nyílik egy következő ismeretlen életszakaszba. Ilyen a reformáció is, hogy miközben keresek, felfedezek. A felismerésem hozzásegít jó döntésekhez.

Viszont, ha felelős döntést akarok hozni a továbbiakban, akkor továbbra is keresnem kell. Én a 21. század reformációjának azt tartom, hogy az ember meri az Istent keresni, meri ezt mai módon tenni, és mer a mai korban élve változni, vitorlát bontani, ha kell, egy elvárásokkal hajtott világban is irányt változtatva haladni. Isten nem ódon. Isten a mai kor emberét belülről ismeri. Tud róla. Ezzel együtt szereti az embert. Kapcsolatban akar lenni vele. Merjünk az Isten felé lépő reformerek lenni! Életigenlő változásokat, felfedezéseket kívánva marad az egyház a mai kor emberének segítőtársa. Jó felfedezést!

A városházi ünnepélyes megnyitót követő első program az irodalmi est - február 20. 18 óra, Királykút Emlékház és március 20. 18 óra, Református Gyülekezeti Központ

Tiszta forrás kiállítás - április 7. 17 óra, Szent István Művelődési Ház

A Honvéd Fúvószenekar koncertje -április 9. 16 óra, Budai úti református templom)

Zenés fáklyás felvonulás - június 10. 20 óra Jávor Ottó tér - Kálvin tér

Kézműves kiállítás - július 1. 15 óra Református Gyülekezeti Központ

A Nyitott könyv felállítása - augusztus 14. 17 óra Fő utca

Ökumenikus Kórus, album bemutató - szeptember 17. 17 óra, Széchenyi úti templom

Kóruskoncert - október 9. 19 óra, Vörösmarty Színház

Előadássorozat: Az emberi életvezetés nagy kérdései - október 28-29-30. 18 óra, Barátság Háza

Az emlékév lezárása - november 18. 19 óra Alba Regia Sportcsarnok