A Székesfehérvári Művészek Társaságának kollektív kiállítása

Az alternatíva fogalom meghatározását idéztük az imént, kislexikonból kiragadva. Az apropó: Alternatíva a címe a Székesfehérvári Művészek Társasága tematikus kollektív kiállításának, amely a Pelikán Galériában látható június 24-éig. A tárlat kurátora, Jónás Attila így fogalmaz: „A képzőművészeti alkotás rendszerint a valós látványnak valamilyen alternatívája. Ezen túlmenően a művekben egy gondolat, helyzet, érzés alternatíváit is felfedezhetjük. A köznapi életben alternatíváról akkor beszélünk, ha legalább két lehetőség közül választhatunk. Tapasztalhatjuk, hogy ezt a szabadságot nem mindenki igényli, hiszen az alternatívák közti döntés esetenként teher, felelősség, kockázat, kompromisszum..."

A jelek szerint azonban a téma kínálta lehetőséget, művészi választást a társaság tagjai nem érezték mázsányi súlynak (sőt!), a kiállított munkák ugyanis azt bizonyítják, hogy sikerrel (és kedvvel) feleltek meg a kihívásnak.

Balra a kiállítást megnyitó Fehér Renátó költő, mellette Jónás Attila kurátor

S ha már az alternatíva talán legfontosabb tartalmi ismérvéről beszélünk, idézzünk egy kicsit bővebben a kiállítást megnyitó Fehér Renátó költőtől: „A szabadságvágy és szabadságszeretet mindenekelőtt, az igazságtalanságnak nem csak gyűlölete, de kifigurázása is, a bátorság tisztelete egy kis hetvenkedéssel tetézve, nyugalom a nagy bajban, fellobbanás a kicsiben" - írja Esterházy Péter a Kis magyar pornográfiában. Ez az Esterházy-könyv ezúttal Szolnoki Szabolcs Kis magyar medencetisztítás című képéről jutott eszembe. (Zárójel: medencét minden magyar hátsókertbe; lélekben tizenötmillió medencetulajdonos miniszterelnöke szeretnék lenni; satöbbi; zárójel bezárva). Aki medencét tisztít, az rendet tart. Műveljük medencéinket. Tiszta medence, rendes ház. Rend a lelke mindennek. Először legyen rend, aztán lehet kulturáltan szórakozni. Ezen a ponton, azonban szabadkoznék, ha szabad...

Jöjj el, szabadság, te szülj nekem tiszta medencét! - kiált fel a költő is, és a tiszta medence alatt rendet ért. De a logikai sor azért mégsem másodlagos: előbb szabadság, az szüli a rendet. Szüli, mint egy édesanya. És nem fordítva, nem a rend, a hirtelenharagú mostohaapa neveli ki a szabadságot.

Ujházi Péter: Belvárosi rém című képe is méltó az alaposabb szemlélődésre. Fotó: Koppán Viktor

A Székesfehérvári Művészek Társaságának kiállítása is a szabadság felől indul, a sokszínűség, a sokféleség, a különbség, az elkülönbözés, a pluralizmus felől. Ez a pluralizmus szüli aztán a kiállítás hívószavát és címét, viszonyítási pontját, rendjét: az alternatívát. Alternatíva egyenlő: a sokféleség rendje...

Alternatíva az, amikor arra, hogy itt élned, halnod kell, egyszerűen azt mondom, hogy nem... Hogy itt szerettünk nőket: hihetetlen - írta egy versében Petri György. Itt van a város, vagyunk lakói - énekelte Cseh Tamás. Jó, hát akkor itt fogunk élni - mondta az Anya a Megáll az idő című Gothár-film legelején. Ezek a pattogó, rezignált ittek maradnak kapaszkodók, világítótornyok a mókuskeréken, ahogy azt Haraszti Zsolt objektjén is látjuk, ezek az otthonosságukat vesztett ittek az alternatívák, más egyéb alig, ha már úgy alakult, hogy most, a folytonos átmenetiség korában szüntelenül és szükségszerűen kell újrakonstruálni önmagunkat. És noha a kultúra és a művészet eszköztára rendkívül korlátozott, tápértéke alacsonyabb, mint az igézete, de biztosít még néha egy-egy kuckót ebben a nagy otthontalanságban, ami amúgy is sajátja a kornak, amelyben élnünk adatik, amelyben az életünk szivárog el. A hátország csupa idegenség. Így élünk Pannóniában."

Végül: az alternatívák közül választva, kérem, nézzék meg a kiállítást. Szabadon.