Irodalom-művészet-gasztronómia program Székesfehérváron

Jóízű és humoros, könnyed és a gyomrot nem megfekvő irodalmi-művészeti gasztrotúrára invitálta a Vörösmarty Mihály Könyvtár az olvasmányaikban és ízlésükben is ínyenceket, a Deák képtár, a Beat étterem séfjei - Moór Veronika és Moór László -, valamint Baráth Sándor borász és Cserna-Szabó András író segítségével. Két könyvtáros munkatárs, Juhász Éva és Vass Márta ötlete nyomán nagyon érdekes házasítás született.

Olvasta már? Látta már? Kóstolta már? - kérdezte az irodalom-művészet-gasztronómia besorolású program a látogatótól. Jól és okosan számítva: úgy tűnik, nemcsak a férfiembert, de a nőt is a gyomrán keresztül lehet megfogni, ha művészetről és irodalomról van szó. Vagy mondjuk inkább így: azzal jobban, befogadhatóbban. Mert bár a Városi képtár - Deák gyűjteményből az alkalomra áthozott hat remek, kortárs festménytől kétnapi koplalás után sem indulna meg a nyálelválasztásunk, a némi képzelettársítással hozzájuk rendelt Cserna-Szabó novellák, s pláne a két elkötelezett fehérvári séf kreálmányai együtt már igencsak felcsigázzák az ember ízlelőbimbóit.

A beszélgetőtárs Czinki Ferenc és az író Cserna-Szabó András mögött a kultúrára éhes közönség

Cserna-Szabó "szentesi gyerek" lévén, a paprika és a paradicsom szűkebb hazájából természetesen amolyan magyaros étkeket felvonultató, konyhai magazinokban már korábban megjelent írásokat szolgált fel, itthon ezzel egy néhány éve feltámadt műfajt teremtve újra és megint újra. A vaczak szottya című, a lecsókészítés lélektanát boncolgató gasztrotárcáját - mert hogy a lecsó az elmúlt 100-150 év megkerülhetetlen magyarságkérdése, s a cslódi lecsó nem étek, hanem műfaj - például a képtárban egyébként megtekinthető Czimra Gyula Palántázók című festményéhez társította. (Ha a nyájas olvasó esetleg itt, a nagyvárosban nem találkozott volna még a szotty szakkifejezéssel, hát elárulom, hogy a szaftról van szó...)

Borsos Beáta Bíborka könyvtárigazgató mond bevezetőt a program elején, felhíva a figyelmet: várják az új beiratkozókat is! A háttérben a beszélgetőtársak, valamint Kmetty János: Önarckép palettával című műve, a Deák Gyűjteményből az alkalomra kölcsönözve

Vagy ki gondolná, hogy a kitűnő Ferenczy képzőművészcsalád tagja, Ferenczy Noémi Menekülés Egyiptomba című vásznához passzolni fog a P. Howard és a nagy Levin szakácskönyve alapján ihletődött "Kétszáz étel ábránd" című Cs-Sz. írás? Pedig a pulyka hátuljában, palacsintában és kotlettekben - na meg vérbő légiós kalandokban - bővelkedő P. Howard-i gasztrozófia ma is könnyen fogyasztható. Sőt, olykor szemünk előtt kellene, hogy lebegjen (az ételábrándokhoz hasonlóan). Mert mit is mond a nagy Levin? "A legnagyobb bűn nem az, ha valaki rossz ételt főz - azt még ki lehet bírni. De ha valaki jó ételt főz rosszul, az az igazi gazság..."

Moór László és Moór Veronika séfek és Baráth Sándor borász

A beszélgetőtárs Czinki Ferenc kérdésére Cserna-Szabó elmesélte, az utóbbi időkben egymás után megjelent regényei (Szíved helyén épül már a halálcsillag, Sömmi) után legközelebb biztosan újra gasztronómiai jellegű könyve jön ki, mert talán az utolsó falatjához, azaz a végéhez közeledik a tíz éve írt Pacaltörténet. A pacal amúgy is nagy szerepet kapott rendezvényen: a háttérben szorgosan serénykedő, tálaló, a falatkákon, kanapékon és ízelítőkön utolsó simításokat végző séfpáros ugyanis többféle pacalrecepttel is készült. Volt köztük csülkös és ázsiai jellegű is.

Ezek a falatnyi mennyországok is egy festmény alapján készültek

A szakemberek hol az egyes képek színvilágát, hol a kiváltott hangulatot igyekeztek a fogásokban megjeleníteni. A sokperces felolvasás és művészetélvezet után a kellőképpen felajzott közönség érthető lelkesedéssel járult a terített asztalokhoz. Nem tudom, az irodalom jegyében csúszott-e le a gyomrokba a pacal a kínált borokkal/pezsgőkkel keveredve, de az biztos: ez a rendhagyó, ötletes program repetáért kiált.