Agyfogyatkozás

A kötet két fő részből áll: az első fejezetben találjuk a publicisztikát, a másodikban pedig az esszéket és tanulmányokat. Abban közös minden részlet, hogy kirajzolódik segítségükkel egy, a véleményét soha nem elhallgató, természetesen vitákat is ingerlő írástudó és felelős értelmiségi portréja. A címadó írás és más művek is kifejezik, hogy a Lukácsy-féle, közügyekben érdekelt ember nem mentes a csalódásoktól, helyenként a kiábrándultságtól sem. S az ok nem más, mint az ún. rendszerváltás torzója, az a tény, hogy oly sok álom maradt megvalósulatlan. „Huszonöt év után a társadalom legnagyobb része a rendszerváltás vesztesének érzi magát, joggal. Az emberek elfáradtak, hitetlenné és reményvesztetté váltak, lelkileg kiüresedtek . Amilyen ritkán vagyunk szemtanúi a napfogyatkozásnak, olyan gyakran, mondhatni naponta tapasztaljuk az „agyfogyatkozás”-t” - írja.

A fentiekből számomra az következik, hogy lehangoló hétköznapjainkban fölerősödik az az igény, hogy a kiutat elsősorban a széles értelemben vett kultúrában kell keresnünk. Ezt szolgálják e kötet írásai is. Közülük a tanulmányok és az esszék a maradandóbbak, az újságcikkek jobban kötődnek a pillanathoz, ám kétségtelenül fontos adalékok a korszak megértéséhez. És bővelkedik a kötet olyan megemlékezésekben is, amelyekben a hajdani, erdélyi mesterekről és példát adó kiválóságokról szólnak. Ugyanis Lukácsy nem felejti el, honnan jött, és ebből táplálkozik a jelenben is. Így persze azt is tudja, hová tart. Lukácsy József írásai mindenképpen a szellemi gyógyulást szolgálják. Akkor is, ha fájó gondolatokat fogalmaz meg, akkor is, ha nem tetszhet mindenkinek, amiről szól. Jó szándékát el nem vitathatjuk.