Ajándék ez a tárlat – négy évtized Pinke-képei a fehérvári múzeumban

A Székesfehérvári Művészek Társaságának tagja, a Tóparti gimnázium művészeti tagozatának egykori tanára, a Kondor Kör korábbi vezetője, képzőművész. Csupán néhány ismert tény és jelző Pinke Miklós kapcsán, akinek a Szent István Király Múzeum Országzászló téri épületében rendeztek gyűjteményes kiállítást. A pénteki megnyitóra nagyon sokan mentek el. Ez is igazolja, hogy Pinkét nem csupán művészként, hanem emberként is szeretik, tisztelik a fehérváriak és a művésztársadalom tagjai.

A sokszínű, többnyire festményekből álló, de kerámiákat, művészi dobozokat, szöveges papírképeket is tartalmazó anyagot Gerber Pál festőművész ajánlotta a közönség figyelmébe. A személyes reflexiókra épülő szöveg kellő humorral és komolysággal jellemezte Pinke Miklóst, akivel Gerber Pál 1991-ben ismerkedett meg. Agárdon, a Köfém művésztelepen találkoztak, s a művész elsőre úgy érezte, mintha időtlen idők óta ismernék egymást. Olyan összhangot tapasztalt, amit a „megértés szavak nélkül” állapota határozhat meg a legjobban. Az elmúlt 26 év során ugyan alig látták egymást, ám az első találkozás emléke azóta sem halványult, és Pinke tartósan az egyik legfontosabb ember lett Gerber életében – hangzott el.

A múzeum Országzászló téri épületében rendezett tárlat megnyitóján Gerber Pál (balra) beszélt Pinke Miklósról (jobbra) és a fehérvári alkotó művészetéről (Fotó: Koppán Viktor)

Arról, hogy másoknak mit jelenthet Pinke és az ő művészete, Gerber így beszélt: ő a kályha, „akitől” el lehet indulni. Illetve: „Az atya. Aki gondozza, ápolja növényeit.” Vagyis persze, a diákokat, tanítványokat, akik közül sokan neki köszönhetik, hogy elindultak a művészpályán.

Pinke Miklós póztalan alkata megnyilvánul a témában és a címadásban is – fogalmazott Gerber, utalva arra, hogy egyszerű, szinte hétköznapi témáit mély gondolatok, érzések hatják át. A tárlat anyagában megkapó az is, hogy nincs benne teátrális tiltakozás, önsajnálat, a művészt inkább a dolgok sztoikus konstatálása jellemzi. Így nem csoda, hogy Gerber azzal zárta mondanivalóját: „Pinkét minden kávézóba!”

A megnyitón a kiállítás kurátora, Izinger Katalin elmondta: rengeteg műből kellett válogatniuk, de valahogy a helyszínen minden hamar megtalálta a helyét. S ugyancsak Katalin tolmácsolta Ujházi Péter festőművész gondolatát is, aki végül nem tudott megjelenni a megnyitón: „Ajándék ez a kiállítás.”

A tárlat szeptember 17-ig tart nyitva, s addig – a megnyitón elhangzott ígéretekhez híven – több program is társul majd az anyaghoz.