Alba Regia táncoló szobrai

Izgulok, hogy ne legyen ez az est történelmi kifestőkönyv, pusztán illusztráció. Ahol a tánc csak járulékos elem , az egyik színpadi kifejezőeszköz a sok közül. Mert az első percek arra engedtek következtetni, hogy a filmes animáció, a jó zene, a mutatós jelmezek mellett elsikkad a lényeg: a tánc. A székesfehérvári Alba Regia Táncegyüttes nehéz feladatra vállalkozott, amikor elhatározta: főként a mozgásra támaszkodva, de a társművészetek segítségével megidézi azokat a történelmi hősöket, akiknek alakját kőbe vésette, bronzba öntette a közösségi emlékezet. Szent István, Mátyás király, Mujkó, az uralkodó(k) szókimondó bolondja, Varkocs György, Watthay kapitány, Petőfi Sándor, a fekvő katona szobra az első világháborúban elesettek emlékére, vagy éppen a fertályos asszonyok legismertebbje. Ezeket a szobrokat választotta az előadás rendezője, ötletgazdája, Majoros Róbert, hogy az egyes figurák segítségével felidézzenek egy-egy jellegzetes korszakot.

Az előadás egyik csúcspontja, a török elleni harcokat felidéző fejezet

Gyorsan elszállt az aggodalmam: elvonta a figyelmemet a tánc. Mert persze, szükség van animáció (Fülöp Zsolt és Sramek Nándor munkája) segítségére, no meg a narrációra ahhoz, hogy elbeszéljék a hősök tetteit, a szobrok születésének körülményeit, vagy egy mű szállításának különös históriáját. (Olykor úgy tűnik, sikerült igazi kuriózumokat kikutatni.) Ám a legfontosabb pontokon mégiscsak a mozgásé, a táncé a főszerep. (No és persze fontos a zene is: ez Szirtes Edina Mókus és Cserta Balázs felelőssége). Bátran állíthatjuk, hogy az előadás két legkiemelkedőbb pontja a török elleni küzdelem históriájának táncos felidézése (Varkocs György és Watthay kaptány szobrához illeszkedve), illetve az első világháborús vérontás megrendítő mozgásszínházi megjelenítése. A koreográfusok, Horváth Csaba, Gőbölös Gábor, Kulcsár Imre, Majoros Andor, Majoros Róbert és Molnár Gábor kitűnő munkát végeztek. Az albások pedig (nem csak a nagyok , hanem a művészeti iskolások is) otthonosan mozognak a színpadon, ha az előkelő udvarok vonulós táncait járják, és akkor is, ha a magyar parasztság hagyományos ugrósát, legényesét ropják.

Az Alba Regia Táncegyüttes a történelmi táncok világát is nagyszerűen ismeri (Fotó: Molnár Artúr)

Lassan belefeledkezünk a táncos időutazásba, a Mozdulatlan legendák című produkcióba, amelynek zárásaként magától értetődő természetességgel kanyarodunk vissza Szent Istvánhoz. Királyunk fontos intelmét is idézik, miszerint érdemes becsülni az idegent: Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. No és táncos ízelítőt is kapunk arról, hogy hogy érzékeljük: valóban sokszínű az a kultúra, ami a különböző népek békés egymás mellett éléséből fakad.

Csak örülni tudunk, hogy úgy hírlik, ősztől a Vörösmarty színház ifjúsági bérletsorozatában is műsorra tűzik a produkciót az eltáncolt székesfehérvári szobor-albumot.