Amire egy élet is kevés volna - Beszélgetés Kovács Imre Attilával

- Minden esztendőben, az új év alkalmával videó üzenetben köszöntöd az ismerőseidet. Mit üzentél nekik idén?

- A verses köszöntőim állandó témája az idővel való viaskodás, amelyet a szilveszteri fegyverszünet felszabadult öröme hat át. Röviden összefoglalható intelem vagy jóslat nincs benne, inkább a játékosságával üzent, a múlandón elcsodálkozó derűvel, amely a jövő év kalamitásain is átsegíthet.

Kovács Imre Attila. Az ember szeretné felkavarni az állóvizet, aztán a családtagok megveregetik a vállát

- Hosszú évekig éltél Bodajkon. Te Fehérváron tanítottál, a feleséged pedig a helyi SzívHang Kórust vezette. Részese voltál a megye irodalmi életének, az FMH-ban megjelent recenzióidtól szabályosan rettegtek a szerzők... Miért költöztetek el?

- Azt sugallod, hogy minden rendben volt: szerény polgári karrier, megkülönböztetett figyelem Egy család életének azonban vannak zsinórpadlás felőli szcénái is. Már nem tudtuk fenntartani a hatalmas családi házat, felújításra pedig nem volt pénzünk. Hosszú ideig Bodajkon kerestünk megoldást, sajnos sikertelenül.

- Hogyan tudnád summázni ezeket az éveket? Milyen volt bodajkinak lenni?

- Nagyon tartalmas időszak volt. Ez nem csupa jót jelent, de így életszerű. Sok mindent megtanultam a dunántúli lélekről, íróilag rengeteg figurát gyűjtöttem. Próbáltam bodajkivá válni, de rájöttem, hogy erre egy élet is kevés.

Egy kistelepülésbe bele kell születni.

- Van-e még kapcsolatod Fejérrel? Követed-e az itt zajló eseményeket, az itt kiadott könyveket? Ha igen, mi volt a legemlékezetesebb számodra ezek közül az elmúlt esztendőben?

- Márta, a feleségem Székesfehérváron dolgozik, rajta és a Vörösmarty Társaság hírlevelein keresztül értesülök a fontosabb vagy érdekesebb eseményekről. Olykor Bakonyi Istvánnal, Dienes Ottóval, Bobory Zoltánnal szoktam eszmét cserélni, ők nem mondtak le rólam

Megtiszteltetés volt számomra, hogy a Takács Imre emlékkonferencián előadhattam a fehérvári önkormányzat dísztermében.

- Új könyved jelent meg. Hányadik ez a sorban, és mennyire illeszkedik bele az előzőek sorába?

- Hatodik kiadvány, helytörténeti és irodalmi tárgyú tanulmányok gyűjteménye. Az elmúlt két év vásárhelyi termése. Hódmezővásárhely politikai, szellemi, művészeti múltjában tallózik, egyik korábbi könyvem, az Érti-e Babits Rortyt? hangütését, (reményeim szerint) alapos és szellemes megközelítésmódját megtartva.

- Milyen fogadtatásra számítasz?

- Az ember szeretné felkavarni az állóvizet, valamilyen válaszfélét kicsikarni, aztán a családtagok megveregetik a vállát. Komolyra fordítva a szót: egy-két tanulmány biztosan célba talál.

- Az FMH irodalmi rovatába kétszer is olvasható volt egy-egy csokorra való az egyik internetes közösségi oldalon közzétett szösszeneteid, rövid jegyzeteid közül. Irodalom - mondjuk - Pistike szülinapi tortája, a fájdalommentes béltükrözés, na meg a szomszédasszony szelfije társaságában. Ez lenne a literatúra számára is a jövő?

- Akkor most hegedüljön Joshua Bell a washingtoni aluljáróban vagy ne? Az a legnagyobb vicc (kifinomult trollkodás, mondanám ideillő paradoxonnal), ha irodalomgyanús hangütéssel kísérletezem a nem erre tervezett felületen. Az emelt beszéd és a net kettős virtualitása hadd birkózzon, ez engem pompásan szórakoztat.