Arccal a földnek –- Bella-versek Sárkeresztúron

2015. november 01., 20:08 szerző: Bokros Judit fotós: Koppán Viktor
komment
Sárkeresztúr -– Arccal a földnek –- Bella István egyik meghatározó versének címével szerveztek irodalmi estet a Bella István Művelődési Házban a költő kettős jubileuma alkalmából.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

„Sár is, kereszt is, úr is” -– jutottak eszembe Bella István Sárkeresztúri litánia című versének ismétlődő sorai, miközben a több napos esőtől nedves utakon a művelődési ház felé tartottunk. Bent tisztaság és csönd a nagy, tágas teremben, ahol Cserta Gábor és fia, Balázs készültek Bakonyi István irodalomtörténésszel közös zenés estjükre.

Az este 6 óra előtt nem sokkal még igencsak foghíjas széksorok hirtelen megteltek – sokan érezték fontosnak, hogy e műsor révén is megemlékezzenek Bella Istvánról, akinek születése és halála kerek évfordulóira emlékévet szerveztek.

Ott volt például a 71 éves Csepreginé Léki Mária Magdolna és a 82 éves Molnár Nagy Istvánné is, akik sok gyermekkori emléket őriznek a költőről. Elmesélték, milyen szegénységben élt a család, mennyit dolgozott Bella édesanyja, Sárika, aki egyedül nevelte a fiát, miután az édesapa odaveszett a 2. világháborúban. Említették, hogy a kis Pitye már igen korán, 5-6 évesen harmóniumon játszott a hajnali miséken, Molnár Nagy Istvánné pedig sokat vigyázott rá, mert egykorú volt öccsével. Később, miután a család elköltözött, a költő vissza-visszatért Sárkeresztúrra, s kötetet is dedikált a két asszonynak, akik nagyon szeretik verseit, még ha sok szomorú is van közöttük – mondták. A zenés esten Csutiné Turi Ibolya polgármester köszöntője után Bakonyi István személyes hangvételű szövegét olvasta föl Bella életművéről, Csertáék pedig több verset szólaltattak meg gitáron és fúvós hangszereken. A gitáron játszó Cserta Gábort arról kérdeztem, hogyan választotta ki a műveket, s mennyire volt nehéz megzenésíteni őket. – A tízből hét vers teljesen új volt, ezeket szinte egyetlen este alatt dolgoztam föl. Három nappal a műsor előtt már eléggé izgultam, mivel is állunk ki a közönség elé. Aztán mintha kaptam volna egy sugallatot: körülnéztem a Petőfi Irodalmi Múzeum honlapján, megtaláltam Bella 1999-ben megjelent gyűjteményes kötetének verseit, s azokat olvasgattam. Ezekből kiválasztottam tíznél több, számomra addig ismeretlent, este pedig szinte zsinórban zenésítettem meg közülük hetet. Hihetetlen érzés volt – mesélte a zenész, aki a választás szempontjainál figyelembe vette, hogy a vers nem lehet nagy ívű, hosszú, mert ezeket nem szabad darabolni. A tematikát tekintve ezúttal szinte mind a halállal, az elmúlással szembesít, de olykor szarkasztikus humorral. Ha öregszik az ember, egyre többet foglalkozik ezzel – tette hozzá Cserta Gábor, aki megmutatta egyik Bella-kötetét.

Ebben a költő pár soros köszönetét fejezte az Utcabál megzenésítéséért, ami szerinte a legjobban sikerült. Azt hiszem, az esten elhangzott repertoár is tetszett volna neki, a verssorok átütő erejéhez többnyire csak hozzátett a zene.

(A Gorsium Művészeti Szakközépiskola Zrínyi utcai épületében november 4-én délben rendhagyó irodalomórán emlékeznek a 75 éve született Bella István Kossuth-díjas költőre, ugyancsak az Arccal a földnek című zenés irodalmi összeállítással. Közreműködik Bakonyi István, Cserta Gábor, Cserta Balázs és Kovács Gergő.)

Bokros Judit

2015. november 01., 20:08 szerző: Bokros Judit fotós: Koppán Viktor

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...