Az imádságtól a kéjes képekig - A Múzeumok Éjszakája változatos kínálata ismét feladta a leckét a látogatóknak

Persze, a szombaton megnyílt tárlatok szerencsére még hosszú ideig láthatóak. Elvégre a kiállítóhelyek számára nem csak egyetlen éjszakán fontos az idei rendezvény hívószava, az értékőrzés.

Délután Aba-Novák Vilmosra koszorúzással, sétával, fehérvári műveinek megtekintésével emlékeztek, majd a Csók képtárban nyílt meg az a tárlat, amely a köz- és magángyűjteményekből kölcsönzött művek segítségével érzékelteti Aba-Novák alkotói kvalitásait is, pontosabban segít abban, hogy ne csak a fehérvári művei alapján ítéljük meg művészetét. Köszöntőjében L. Simon László országgyűlési képviselő sem
a bemutatott munkákról beszélt, hanem felidézte, hogyan ítélték meg különböző politikai érákban Aba-Novákot. Talán egyszer majd eljutunk az esztétikai elemzésig - feltéve, ha végre abban is sikerül megegyezésre jutni, ki az erre hivatott, igazán mérvandó művészettörténész. (Félő, ezt mi már nem érjük meg.) A húszperces köszöntőből most csak egy megállapítást idézünk, azt, amivel maximálisan egyetértünk: "A politikus, s különösen a kultúrpolitikus tudja, hogy nem engedheti meg magának, hogy csak olyan dolgokat támogasson, juttasson megjelenési lehetőséghez, ami neki tetszik."

A családokat érthetetlen módon jobban érdekelték a tárlat után, a Bartók téren (később a kiállítótérben is fellépő Simorág TánCirkusz tagjainak mutatványai. Jópofának találtuk azt a játékos feladatlapot, amit a múzeum kiállításait végigjárva lehetett kitölteni. Az Országzászló téren, a Látványtárban elemlámpával lehetett felfedezni a múzeumi tárgyakat, Braila Mária könyvtáros pedig a Fejér megyei birtokos, Jankovich Miklós fantasztikus gyűjteményére hívta fel a látogatók figyelmét. Az Országzászló tér emeletén a gyerekek kiélhették kreativitásukat Pinke Miklós tárlatán - kitűzőket gyárthattak a fehérvári képzőművész képei alapján... Néhány jelvényen Pinke neve, fotója szerepelt, de a kitűnő kiállítás láttán úgy éreztük, nem túlzó az efféle "egyéjszakás" személyi kultusz. A tárlaton fellépett a Leonardo Jam - hajdanán az együttest is Pinke alapította.

Ki nem hagytuk volna az est másik tárlatnyitóját az Egyházmegyei Múzeumban, azaz a Püspökség előtti téren. A Stringers Vonósnégyes adott kiváló műsort, Dávid Katalin művészettörténész kiállítást ajánló beszéde pedig felkeltette érdeklődésünket a talányos című Ég és Föld között tárlat iránt. A kiállítás ugyanis az imáról szól, ami Dávid Katalin szavai szerint - a legáltalánosabb kommunikációs mód a teremtett világ és teremtője között. Smohay András művészettörténész a megnyitó után (és később is) tartott tárlatvezetést, amire annyian voltak kíváncsiak, hogy a kisebb termekből, cellákból olykor ki is szorultunk...

Tárlatvezetés persze több helyen is volt, az Új Magyar Képtártól kezdve a Budenz Házon át a Hetedhét Játékmúzeumig. Mi a Városi Képtárba tértünk be, amelynek udvarán Jónás Vera adott koncertet, majd késő este már csak szigorúan felnőttek láthatták Medgyessy Ferenc szobrászművész felnőtt grafikáit.

A Kéjes képek krónikája című tárlatot a kurátor Hermann Júlia ajánlotta a közönség figyelmébe. Voltaképpen a híres szobrász erotikus rajzai a Deák-hagyatékból valók: most láthatjuk ezeket először kamaratárlaton.

Az éjszaka még sok mindent tartogatott, a Szabad Színház előadásától kezdve az Örkény-egypercesekből készült estig. Volt, ahová készültünk, de lemaradtunk róla, mert elvonta figyelmünket egy másik program. De sebaj, jövőre másképp lesz. Előrelátóbban tervezünk. Ha sikerül.