Bogi és a Móron született kerámiaszörnyek

Az ifjú fehérvári keramikus, Németh Boglárka a Tóparti művészeti szakközépiskolában végzett, azután a hároméves alapképzésen vett részt a MOME kerámiatervező szakán. Hamarosan ha megszerzi a diplomához nélkülözhetetlen angolnyelv-vizsgát is folytatja egyetemi tanulmányait, jelentkezik a kétéves mesterképzésre is. Közben pedig azon dolgozik, hogy létrehozzon egy kis saját műhelyt a nagymamája pincéjében.

- Igyekszem spórolni és apránként mindent beszerezni: kiváló a műhelyasztalom, ügyes kezű édesapámmal együtt építettünk korongozót, a szerszámok is megvannak, már csak a legdrágább eszközre, a kemencére van szükség meséli Bogi, aki a kerámia minden ágát szereti: korongozni vagy szabadon formákat építeni egyaránt...

Egy jellegzetes „bogis” munka Fotó: Városi képtár

Az ifjú keramikus számára meghatározó volt a két hét Móron, hiszen úgy érzi, az idősebb alkotóktól is rengeteget tanult. Kovács Judit fazekas két mondattal eligazította , ha a korongozásnál valamiben elbizonytalanodott. Amikor érdes felületet akart létrehozni, Miklós János keramikusművész adott a kezébe egy csiszolópapírt. Ezt nyomkodta a felületbe, hogy végre elérje a kívánt hatást. De ott volt az alkotótelepen Szarka Tamás is, aki a mestere volt a Tópartiban: tőle mindig lehet tanulni. Ezúttal azt, hogy az igazi keramikus mindenütt, minden helyzetben és bármilyen anyagból képes működő kemencét építeni.

- Elhatároztam, hogy a két hét alatt igyekszem felszabadultan kísérletezni és ezért ezúttal nem csinálok funkcionális tárgyakat - mondja Bogi. - Plasztikákat készítettem: címük szerint a bennem élő szörnyeket formáltam meg, korongozással...

Bár a cím megtévesztő hiszen a barátságos, kiegyensúlyozott Bogiban aligha lakoznak szörnyek. Inkább úgy mondhatnánk, teremtő fantáziával létrehozott, különös állatfigurák születtek. Hogy mifélék? Hamarosan kiderül, hiszen ősszel tárlaton mutatják be munkáikat az alkotótelep résztvevői.