Csuhéremekek kiállítása - A legérdekesebbek a régi paraszti életet megjelenítő alkotások

Az ügyes kezű asszony Bakonycsernyén született és ma is a szülői házában lakik. Kukoricacsuhéból – vagy ahogy itt mondják kukoricasupiból – már gyermekkorában készített bábokat, életképeket, ám később a három műszak és a három gyerek mellett erre már nem jutott ideje. Hét éve ment nyugdíjba, azóta készíti ismét alkotásait, melyek közül talán azok a legérdekesebek, melyek azt a régi paraszti világot jelenítik meg, melynek az asszony gyerekkorában még maga is részese volt.

A tollfosztás. Az alkotó keze alatt engedelmes eszköz lesz a csuhéból Fotó: B. Kiss László

Palik Ferencné Siffel Julianna büszkén újságolja, hogy a csuhézásba több unokáját is bevonta a nyolc közül. Mind közül talán a 13 éves Kitti a legügyesebb, de Zsombor és Botond munkái is ígéretesek.

– Nézze csak, mennyire aprólékosan kidolgozottak Juli néni alkotásai – hívja fel a figyelmemet a kiállítás rendezője, Turjákné Szentesi Icu, a művelődési ház vezetője. S valóban, az apró figurák hosszú copfja például kukoricabajuszból van fonva. Ő mutatja A kenyér születése című sorozatot is, amely a vetéstől az aratáson, a marokszedésen át a kenyérsütésig mutatja be a gabona útját. Különösen érdekes – és autentikus – a marokszedést bemutató jelenet, ahol a háromlábú tartóban, a hintusában egy csecsemő is látható. Ez az életkép az édesanyját és a nővérét ábrázolja, akit két hetes korában már magával vitt a mama a határba – tudom meg az alkotótól, aki az 1960-as években, felsőtagozatosként még maga is volt markot szedni. A háztájiban akkor még kézikaszával arattak, s a gyerekek feladata volt, hogy a kötelet teregessék a kévéknek. Az asszony csak az év egy szakában kézműveskedik, Tavasztól őszig ad elég munkát a szőlő. Most egyébként új technikát, a csuhéból font használati tárgyak – szatyor, lábtörlő, edényalátét – készítését tanulja.