Egy "pesti srác" emlékei - Kiss Lajos Istvánnal beszélgettünk

Azt mondják, egy könyve mindenkinek van: ha más nem, a saját élettörténete... Akadnak, akiknek olyan sors jutott, amit - közhelyesen - "regényesnek" szokás nevezni: ezeket a históriákat talán érdemes megosztani másokkal is, tanulságul vagy egy korszak mementójaként.

Kiss Lajos István kamaszként élte meg az 1956-os forradalmat, börtönbe került. Hasonló korú társaival embertelen körülmények között tengődött egy sátoraljaújhelyi intézményben. A forradalom 60. évfordulójára megírta élményeit, regényes formában. A kötet az emlékbizottság támogatásával jelent meg, egy pályázat jóvoltából, amit Mansfeld Péterről a "pesti srácok" egyikéról, a forradalom mártírjáról neveztek el.

Kiss Lajos István budapesti lakos ugyan, de 25 esztendeje az év nagy részét a Fejér megyei Jenőn tölti: ott született a regény kézirata is.

- Az apám lelkész volt Pasaréten: a közelben volt a haditechnikai intézet, ahol engem elfogtak 1957-ben. Kissebb-nagyobb dolgokban vettem részt már a forradalomban, 14 évesen is, de a bukás után sem tudtam elviselni, hogy a szemem láttára visszarendeződik minden. Robbanószert akartam a haditechnikai intézetben szerezni. A Kisfogházba vittek, ahol a 15 évesen kemény kihallgatások elszenvedője voltam: "a jó zsaru - rossz zsaru" módszert alkalmazták. A rossz zsaru ott négy verőlegény volt. Amikor a "jóságos" kihallgató kiment, ők jöttek be, és ütöttek - mesélte Kiss Lajos István, aki erről is ír a könyvben, no meg arról is, onnan, a Kisfogházból vitték a kivégzésekre is az elítélteket. Kiss Lajos István néhány hónap után átkerült a Fő utcai katonai börtönbe, hiszen katonai területen követte el a bűncselekményt, amivel vádolták.

- Magasrangú katonák közé kerültem: a szobaparancsnok afféle iskolát szervezett ott nekem. Minden tiszt másféle ismeretekre oktatott a börtönben... Közben persze folytak a tárgyalások. Engem két és fél évre ítéltek, az állam elleni bűncselekmény előkészítéséért - meséli, de hozzáteszi: voltaképpen nem csak a saját történetét akarta megírni ebben a könyvben, ezért is választotta a regény-formát.

- A könyv harmadik része a sátoraljaújhelyi fiatalkorúak börtönében játszódik, ami pokoli hely volt az ötvenes években. Nem volt orvos, a betegségeket úgy igyekeztek megelőzni, hogy az ablakot állandóan nyitva tartották... Szovjet mintára köztörvényes fiatalkorú bűnözőket, és politikai foglyokat egyaránt fogva tartottak ott, emiatt állandóak voltak a verekedések. Mi, pesti gimnazisták igyekeztünk ott valamiféle önképzőkört kialakítani, meséltünk a fiúknak, akik egyre jobban hallgattak ránk.

Kiss Lajos István 25 esztendeje az év nagy részét a Fejér megyei Jenőn tölti: ott született a regény kézirata is
Fotó: Molnár Artúr

Ez az egység persze nemkívánatos volt: véget is vetettek ennek a smasszerek, aki rendszeresen vertek bennünket. Sok pesti srác raboskodott ott - de még a Nagy Imre-temetéskor is azt mondták nekem: az ezt dokumentáló papírok elvesztek. Egy évig volt Kiss Lajos István ezen a pokoli helyen, és szinte megváltás volt, amikor az egész csapatot 1959-ben felköltöztették a Gyűjtőfogházba.

Később kiszabadult, de az egész életét meghatározták ezek az évek. Bárhol is dolgozott, előbb-utóbb utánanyúltak, rajta volt a bélyeg. Úgy érezte, a 60. évforduló számára is jó alkalmat ad, hogy bemutassa a sátoraljaújhelyi intézményt, ahol különösen brutálisan bántak a fiatalokkal. Ma már alig-alig van nyoma annak, miként is működött az a börtön az ötvenes években: ezért akarta megosztani tapasztalatait.

ADALÉK A TÖRTÉNÉSZEK SZÁMÁRA

Kiss Lajos István Állj, ki az? Tovább! címmel regényben meséli el a történetet, amiről azt mondja, csak részben az övé -hiszen Sátoraljaújhelyen sok hozzá hasonló pesti srác szenvedett a smasszerek brutalitásától. A kötet tele van érdekes részletekkel, különös fordulatokkal - de szerkesztő után kiált, hiszen nem ártana itt-ott mederben tartani a szerteágazó históriát. A történészek számára viszont fontos dokumentum lehet mindaz, ami a szerző emlékeit tárja az olvasó elé.