Egy rejtőzködő kincs - Szabó Attila második lett írásaival egy országos versenyben

Háború az idővel - ezt a címet viseli a mezőszentgyörgyi férfi verse, amellyel második helyezést ért el az Alkotók, Művészek és Művészetpártolók Egyesülete által meghirdetett országos pályázaton. Szabó Attila, amint Tóth Balázs, a Mezőföld Helyi Közösség Egyesület vezetője fogalmaz, igazi rejtett kincs. És tényleg: Attila 1976-ban kezdett el verseket írni, még az iskolában. Azóta vízvezeték-szerelőként dolgozik, felnőtt három gyermeke, a legidősebb, Edina pedig július végére várja kislányát, Attila unokáját.

És mindeközben megírt közel félszáz verset. Bánatról, szerelemről, az emberiség ön- és bolygópusztításáról, az őt érő kisebb és nagyobb örömökről, legfőképpen pedig bánatokról, arról például, amikor testvére évtizedekkel ezelőtt meghalt.

„Így írunk mi” – ez volt a címe a versíró pályázatnak, amelyen Attila a második helyet szerezte meg. Fotó: Házi Péter

Kérdezem, miért ír verset?

- Nem azért, hogy legyen egy újabb költemény. Egyszerűen jön belőlem. Általában kora reggel, amikor felkelek, akkor kap el az ihlet, este, a meló után aztán még finomítgatom, amit reggel hirtelenjében papírra vetettem - mondja Attila, akinek egyébként egyre több követője van az ismert közösségi oldalon is. A lájkok erősítik benne, amit négy évtizede tanítója, Adovics Istvánné mondott: Soha ne hagyd abba a versírást!