Egyedülálló háborús emlékiratok

Az Öreghegyi Közösségi Házba szervezett estek vezetője, Bobory Zoltán, a Vörösmarty Társaság elnöke ezúttal két vendéggel beszélgetett népes közönség előtt a társadalmi, kulturális kérdések megvitatására hivatott programon. Szakály Sándor, a 2014-ben alakult Veritas Történetkutató Intézet főigazgatója az intézmény fő feladatairól, létrejöttének céljáról is beszélt, a fehérvári kötődésű Kossuth-díjas énekes, dalszerző, Sebő Ferenc pedig édesapja, Sebő Ödön A halálra ítélt zászlóalj című könyvének keletkezéséről mesélt.

Szakály Sándor a Veritast bemutatva elmondta: az intézet a magyar történelem jó 150 évét próbálja áttekinteni, a dualizmus, a kiegyezés korától egészen 1994 végéig. A határon túli magyar területekkel is foglalkoznak, hiszen, mint Szakály megjegyezte: nagyon komoly a kötődésük az anyaországhoz, a magyar történelem pedig nem 1920-ban kezdődött. A Veritas feladatának tekinti az ott oktató pedagógusok továbbképzését, mert többnyire nem magyar történelmet taníthatnak. Fontos továbbá a jelenlét egyes felsőoktatási intézményekben, s a szabadegyetemek indítása is. Minderre egyfajta missziós feladatként tekintenek az intézetnél, amelynek munkatársai a valós vagy az általuk valósnak tartott igazságot szeretnék bemutatni.

Az Öreghegyi disputa című sorozat beszélgetésén balról Bobory Zoltán házigazda az est vendégeivel, Szakály Sándorral és Sebő Ferenccel

A 2. magyar hadseregre, annak rehabilitációjára rátérve Szakály kifejtette: a hadsereget jogi értelemben ugyan nem ítélték el, így e tekintetben nem történhetett rehabilitáció, a politikában s a társadalom egy részében azonban az 1950-es évektől negatív megítélés alá estek a katonák, akik ott harcoltak. E helyzet a főigazgató vélekedése szerint mára sokat változott, hiszen alig van olyan település, ahol ne lenne valamilyen emlékműve a 2. magyar hadseregnek. Hozzájárult ehhez például Nemeskürty István 1972-ben megjelent könyve, A requiem egy hadseregért, valamint a Doni Bajtársi és Kegyeleti Szövetség megalakulása.

Itt került szóba a 2. magyar hadseregben főhadnagyként szolgáló Sebő Ödön könyve is, amelyet A halálra ítélt zászlóalj címmel adtak ki. Szakály Sándortól megtudhattuk: ő a kéziratot nagy élvezettel olvasta, s csupán néhány észrevételt tett a megjelentetés előtt. Úgy tapasztalja, hogy ez a mű is elindított egy folyamatot, amelynek eredményeképpen fiatal hadtörténész kollégák kezdtek foglalkozni a témával.

Sebő Ferenc 2004-ben elhunyt édesapja könyvének létrejöttéről mesélt. Felidézte, hogy gyermekkorában apja módjával beszélt csak a vele történekről. Később azonban többször mesélt a családnak, a hozzá közel állóknak a harcokról, és azokról a nehéz, sokszor életveszélyes helyzetekről, amelyekbe az ötvenes évek után múltja miatt került. Az egyre szaporodó történetek hatására javasolta fia, hogy jelentessék meg azokat könyvben, emlékirat formában. Végül az apa aki idős korában is jó gépíró volt jegyzeteit Sebő Ferenc vitte számítógépbe. A történeti hűség kedvéért az adatokat a Hadtörténeti Múzeum levéltárában is ellenőrizték, és ellátogattak Gyimesbükkre, ahol annak idején a 24 éves Sebő Ödön harcolt. Ott is találtak olyan embert, aki kapcsolataival segítette a könyv megírását.

Mivel arról, ami ott, a Gyimesi-szorosban 1944-ben történt, nem maradt fenn hivatalos emlék, ezért számít egyedülállónak az ellenőrzött emlékeket tartalmazó A halálra ítélt zászlóalj című kötet fogalmazott Sebő Ferenc.