Együtt léptek színre fogyatékkal élők és épek

"Nem baj, ha mindenki énekel, / nem baj, ha nem nagyon jól..." - a LGT együttes ezen sorai, amelyek a hétfői Integrált Regionális Kulturális Fesztivál első produkciójának kísérőzenéjeként felcsendültek, akár az egész rendezvény mottója is lehetne. Egy székesfehérvári nevelési intézmény, az Arany János Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Egységes Gyógypedagógiai Módszerteni Intézmény két évvel ezelőtt rendezte meg  először - egy nyertes pályázat projektjeként - a gálát, ahol fogyatékkal élő és ép gyermekek, illetve fiatalok művészeti csoportjai léptek fel -, és ami a legfontosabb - közös produkciókban. A korábbi fesztivál sikerén felbuzdulva rendezte meg az iskola - a város önkormányzatának támogatásával - idén is a fesztivált, melynek a Vörösmarty Színház adott hétfőn este helyet.

A talpával látó kisfiú - ez volt a címe a fehérvári Tolnai úti óvoda növendékei által előadott darabnak (Fotó: Nagy Norbert)

Esélyegyenlőség, elfogadás, a sérült emberek értékeinek felismerése - ezek voltak a kulcsszavai a nagyszabású rendezvénynek, miként az Földi Zoltán önkormányzati képviselő, bizottsági elnök köszöntőjében elhangzott. Szimbolikus volt a műsorvezetők személye is: egyikük Varga Lívius, a Quimby együttes tagja, másikuk a kerekesszékes Mezei Mónika, a Kodolányi János Főiskola munkatársa volt. A színpad sarkában az egész estés  műsor alatt pedig mindvégig ott állt a jeltolmács. A fesztivál több mint 250 színpadra lépő résztvevőjének többsége  ugyan fehérvári volt, de - a rendezvény elnevezésének megfelelően - Veszprém, Vas és Komárom megyéből is érkeztek fellépők. Zenés, táncos és prózai produkciók váltották egymást, valamennyit lehetetlen lenne e helyütt még csak felsorolni is. Néhányat  mégis kiemelnék. A fehérvári Tolnai úti óvoda kis növendékei saját maguk által írt színdarabbal léptek a  közönség elé: a naivságában is lélekemelő történet egy vak kisfiúról szólt. A móri Pisch Bendegúz tíz éves és vak. A kisfiú mégis teljes életet él, az általa elmondott, Nógrádi Gábor tollából származó történeten jókat derült a közönség. Végezetül azt a közös produkciót említem, ahol a rendező Arany János iskola egy növendéke a fehérvári II. Rákóczi két tannyelvű iskola népdalénekeseit kísérte szintetizátoron.

Megannyi kedves, színvonalas produkció tanúja lehetett a színház nézőterét szinte teljesen megtöltő közönség.