Elfeledett katonáink kései emléke - Az elhallgatás köde mögött

Gyakran mondjuk: a győztesek írják a történelmet. Az első világháborút borító fekete feledésfüggönyt mostanság igyekeznek fellebbenteni történészek, kutatók és magánemberek. Margittai Gábor író-újságíró és felesége-alkotótársa, Major Anita összeállításában láthatók nagyméretű fotók, rövid áttekinthető feliratok az első világháború valóban szinte teljesen elfeledett, tragikus mozzanatáról, az asinarai, azaz a Szamár-szigeti hadifogság históriájáról. A paradicsomi mediterrán tájakat bejárva indult el a házaspár magánemberként az 1916-os osztrák-magyar hadfoglyok halálmarsán, csaknem száz évvel a szinte kihűlt nyomokon. Belgrád, Dél-Albánia, Szardínia szigete útvonalon követték az egykori agyar hadifoglyok kálváriáját, s fotóztak, kérdeztek rendületlenül.

A kiállításon megjelent Vargha Tamás honvédelmi államtitkár elmondta: ez a fájdalmas história még a téma ismerői előtt is lényegében ismeretlen volt. A Szamár-szigeten, Asinarán többezer magyar katona halt étlen-szomjan, fertőzésben, érzékelhették a Balkán nyugtalanságát és gyűlöletét. A tényfeltáró kutató házaspár mai embereket is megszólított, s kérték az egykori áldozatok és kevés hazatértek családját, bocsássanak rendelkezésre emlékeket, hogy feltárhassák az eltemetett múlt részleteit. Az egykori színhelyeken mai fotók is készültek, ezek is láthatóak a tablókon. Mellettük néhány tárgy: tábori képeslapok, hadifoglyok által készített dísztárgyak, zászló, térképek, korabeli újságcikkek. Hogy e szellemhadsereg ne tűnjék el végleg a semmiben, s a hazugságrétegek alól kiszabadulhasson eltitkolt emlékük.