Eltáncolt Hekabé - A fantáziánkra hagyatkozni

Euripidész Hekabé című tragédiája ihlette Blaskó Borbála azonos című tánccal, mozgással elmesélt történetét: az ő Hekabéja egy olyan mozgásszínházi előadás, melyben különböző képekre és a táncosok karakteres figuráira épülnek a jelenetek.

Mindennapjainkat érintő kérdéseket fogalmaz meg az előadás, szavak nélkül: mennyire ragaszkodunk a megszokásokhoz, meddig kapaszkodunk emberekbe, tárgyakba, elképzeléseinkbe, elveinkbe? El tudjuk-e valaha is engedni, vagy vissza-visszacsapódunk újra és újra abba, ahhoz, ami már minket sem emel fel, nem éltet, csak a pusztulás felé terel?

Különböző színpadi képekre és a táncosok karakteres figuráira épülnek a jelenetek. Fotó: Molnár Artúr

A táncjáték rendező-koreográfusa, Blaskó Borbála elmondta, hogy ez az ő Hekabéja. „Nem követem a görög drámát. Természetes anyagokat és a test természetességét felhasználva próbáltam megteremteni egy világot - ebből indultam ki, ehhez kerestem zenét és jelmezt... Van történet, de nem kell görcsösen törekedni arra, hogy az általam felépített történetet megértse az ember - azt szeretném, ha minden nézőnek egy saját Hekabéja születne az előadás végére. Van egy követhető vezérfonal, amit, azt hiszem, következetesen végig tudtam vezetni. Azt szeretném elérni, hogy a nézők merjenek a fantáziájukra hagyatkozni, engedjék, hogy hasson rájuk a képi megjelenítés. Tudom, hogy Székesfehérváron újszerű ez a dolog, és valószínűleg tartanak az emberek attól, hogy beengedjenek a belsőjükbe valamit, ami nem megszokott."