Emberi léptékben alkotnak - Grafikák különféle technikával, bronzszobrok a Pelikánban

Az úgy kezdődött, hogy Pintér Balázs nem is tervezett idén kiállítani, mert sok feladata volt. Végvári Beatrix azonban meggyőzte: mutassanak be együtt egy anyagot a Pelikán Galériában, a Székesfehérvári Művészek Társasága közös kiállításainak sorában. A címet is Bea találta ki: Emberi lépték. Igaz, az emberi szó majdnem zárójelbe került, de ezt végül elhagyták. Mit is jelent itt az emberi
lépték?

A megnyitón Filep Sándor festőművész (jobbra) ajánlotta a közönség figyelmébe Pintér Balázs és Végvári Beatrix közös tárlatát (Fotó: Molnár Artúr)

- Balázs és az én munkáimban közös, hogy foglalkoznak a térrel, figurálisak, megjelenik bennük az alak. A lépték minden műben ott van, a képi motívumoknak a külvilághoz való viszonyában jelenik meg. Kettőnkben pedig kell lenni valami közös emberinek, ha együtt mutatkozunk be, hogy a kiállítás tudjon pluszt adni a nézőnek. Ugyan két generációhoz tartozunk, ő férfi, én nő vagyok - mégis, Balázs munkái hozzátesznek az én képeimhez, s remélem, hogy ez fordítva is így van. Ezért is rendeztük úgy az anyagot, hogy a művek minden helyiségben vegyesen találhatók meg, a szénrajzok és a bronzszobrok például jól megférnek egymás mellett - számolt be Végvári Beatrix a tárlat eredőjéről.

Pintér Balázs egyik domborműve

Pintér Balázs az utóbbi két évre visszamenően válogatott kisplasztikáiból, domborműveiből, így egészen friss munkák is vannak a kiállításon. Érdeklődése középpontjába a mai világ, korunk megjelenítése került annak minden torzításával együtt, a szobrászat nyelvén kifejezve. Például, készített domborművet, a szabályoknak megfelelően, háttérrel, de akad olyan mű is, amelynél nincs háttér, így az alakok a mi szemünkkel torznak látszanak (például az Alakzat című munka). Mindezzel érdekes kérdést tesz föl: mennyire befolyásol a háttér, mi az, ami önmagában is torz, vagy csupán a szabályok miatt látjuk annak? Érdekes és érvényes gondolat

A modern világ és annak hatása az egyénre, a társadalmi jelenségek Végvári Beatrix képeiről is jócskán tükröződnek. A grafikusművész több technikát vonultat föl az elmúlt évekből: az ősi, egyszerű szén használatával készült művek mellett modern elektrográfiai munkák is vannak. Különlegesek a kör keretbe helyezett, tondo formában kivitelezett képek. Kiderült, hogy ez már régóta foglalkoztatja Beát, akinek gyermekkorában szinte végig jelen volt a kör: ilyen alakú tükörben látta magát otthon, s a dohányzóasztaluk is kerek volt. Megpróbálta megkeresni azt a megoldást, hogyan tud körben, egy tökéletesen zárt egységben gondolkodni egy képen belül, de a négyzetes forma szintén érdekli.

Végvári Beát a tondo forma is érdekelte

Érdemes tehát a téma mellett figyelni, gondolni arra is, hogyan készülhetett az adott mű. A kiállítást megnyitó Filep Sándor festőművész is utalt arra: igen fontos a technika. Az az út, módszer, ahogyan az alkotó eljut a kész műig, mert ettől válhat igazán izgalmassá egy kiállítás. Végvári Beatrixban is ezt a kísérletező kedvet lehet értékelni, azon a hatáson túl, amit a néző számára a végeredmény nyújt. Pintér Balázsnál szintén érdekes megfigyelni, hogyan manipulál a figurákkal, miként helyezi el őket adott felületen - fogalmazott Filep Sándor.

Valóban érdemes időt szánni arra, hogy jobban megnézzük és elgondolkodjunk az olykor furcsa, kitekert pózban ábrázolt alakokon, a látványos domborműveken, a háttér nélkül falra helyezett torz figurákon, azon, hogyan is viszonyulnak ők a térhez, a környezetükhöz. És hogyan viszonyulunk mi hozzájuk. Bea képeiben szintén érdekes az alakok megjelenítése, a különböző szintek, középpontok felfedezése, ahogyan arra a képek címe is utal. Így megérezhetjük azt a bizonyos emberi léptéket, amiről szólni kíván a kiállítás.