Kultúra

2016.11.11. 16:50

Ennek így kellett történnie

Balla kollégával ülünk egy tizenéves Mazda típusú gépjárműben. Sztorizunk a minden idők egyik legjobb alapregényéről és filmjéről: Őfelsége pincére voltam. Fotósunk megannyi történettel foltozza az egyértelmű hőskölteményt. Bocsánat: Jirí Menzelhez volt belépőkártyánk Pakson.

Balla Tibor

- A Szigorúan ellenőrzött vonatok kulcsfilm a beavatott magyar filmrajongók körében is. Sőt, az idei, 56-os emlékév számos esélyt nyújt a szükséges párhuzamokhoz...

- Utólag könnyű párhuzamot vonni, ám ez nem igazán érdekes. Az történt, hogy leforgattuk a filmet, majd az illetékes kiadó eladta Amerikába. Ennek örültünk, aztán jött a történelem, és minderre csak azt lehet mondani: meglehet, hogy így kellett történnie. Ehhez kapcsolódóan elmondanám: egyszer Svájcban találkoztam Mészáros Mártával egy fesztiválon, aki annyit mondott: elnézést kér, hogy 68-ban a magyarok is bevonultak Csehországba. Én erre csak annyit feleltem: Márta, mi pedig elnézést kérünk, hogy 56-ban mozdulatlanok maradtunk. Visszatérve a kérdésre, számomra igazán csak a rendszerváltozás után lett világos, hogy milyen sok rendező tekinti kiindulópontnak a Szigorúan ellenőrzött vonatokat. Ez örömmel tölt el, ám inkább jót mosolygom az egészen.

Nem tartom magam bátor embernek - fogalmazott kérdéseinkre a bátor filmek megalkotója
Fotó: DH

- Mészáros Márta éppen a közelmúltban kapott díjat...

- Ezúton is puszilom, és minden jót kívánok neki. Forgasson még sokat...

- És mi lesz az egyetemes filmtörténettel?

- Figyeljen, nem vagyok annyira ostoba, hogy a saját filmjeimet szeressem. Én úgy forgattam filmeket, hogy élveztem, amit csinálok. Volt ebben ami sikerült, és volt, ami nem. A kortársaimmal együtt természetesen akartunk közölni valamit, akkor a számunkra látható világról, ám azt nem is reméltük, hogy erről szó lesz még 40-50-60 év után is. Most ilyen mítoszromboló leszek, de már úgy látom, hogy ebben nem volt semmi különös, a körülmények voltak ilyenek, hogy ezek a filmek létrejöhettek. Ilyen volt a rendszer, ilyen volt a társadalom. Talán ma már mindez nem is működhetne...

- Mindezzel azért vitatkoznék: ma nincs ilyen helyzet?

- Más lett mára a filmkészítés, szerintem. Meglehet most sokakat meg fogok bántani, ám tény: a technika mindenki számára ott van. Én imádom a mozit, ám sajnos úgy látom, hogy a legtöbb film mögött nincs tartalom, gondolat. Sokan csak azért dolgoznak, mert filmet akarnak forgatni. Kérdezem én: minek is?

- Mindeközben számos remek kelet-európai film kapott nemzetközi elismerést..

- Önöknek igaza van. Ebben a régióban még számos olyan filmes dolgozik, akit érdekel a világ és annak miértjei. Magam is gyakran csodálkozom, hogy honnan is érkeznek ezek a figurák, akik valóban remek filmeket csinálnak, és most említhetnénk számos lengyel, magyar, cseh, román filmes szakembert. Én ebben egy titkot látok: az utóbbi száz évben itt kialakult egy különös filmes szubkultúra, amelyet végre a világ is elkezdett értékelni. Amerikában a filmesek főként csak szórakoztatni akarnak, és ebben semmi gondot nem látok. Itt Európában van egy különös tradíció, mégpedig, hogy filmnek és az irodalomnak mégis üzenete van. De hagyjuk a pátoszt! Magam is úgy gondolom, hogy egy filmnek legyen küldetése, ám a forgatás alatt ez nem kell, hogy megmutatkozzon. Közölni akarunk valamit a világgal, ha működik, oké, ám ezt sem kell túl komolyan venni...

- Gyakran játszik, rendez színházban. Számos kérdésünk lenne...

- A színház egy emberi dolog. Élő emberek néznek élő embereket. A film pedig árnyalatokból áll. A különbséget így jellemezném: egy kacsacomb a hentes pulton, vagy egy kacsacomb a konzervben. Na és még valami: a színházi melót sokkal rosszabbul fizetik. De most már bevallhatom: mindig is színházi rendező szerettem volna lenni. Jelentkeztem is, ám nem vettek fel, mondván: kevés a tehetségem. Ekkor indult anno a televízió, mint műfaj, és oda a kevésbé tehetséges, rendezőnek készülő tanoncokat is felvették. Természetesen ott is voltak mesterek, egyikük, Vavra még a filmrendezésre is megtanított. Végül ez lett a kenyérkereső állásom... Maradtam hát a mozgóképnél, de imádom a színházat.

- Azért mindebből az egyetemes filmszakma is jócskán profitált.

- Boldog vagyok ha így gondoljátok. Kérdés, hogy ez így is van-e valójában...

- Európa ma számos kérdéssel küzd. Mindebben lát-e lehetőséget?

- Természetesen érdekel a kontinens sorsa, ám azért nem venném a bátorságot arra, hogy az egészről mondjak véleményt. Azt őszintén elmondhatom, hogy szeretnénk még csinálni jó filmeket, olyanokat, amelyek érdeklik az embereket. Hogy mindez sikerül-e? Nagy kérdés. Összegzésként megemlíteném, hogy hatalmas örömmel tölt el, hogy ilyen nagy szeretettel fogadnak Magyarországon, pedig alig forgattam az utóbbi években.

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!