Kultúra

2017.08.23. 18:40

Ennyire futotta! Több ötlet, lélek, szín, őrültség kellett volna a Pappa Pia című filmbe

A nézők kíváncsiak rá, az eddigi kritikák azonban meglehetősen ledorongolták a nyár magyar vígjátékát.

Szabó Zoltán

Nincs ebben semmi szokatlan, akadt már jónéhány olyan mozidarab, amely a pénztáraknál viszonylagos sikert ért el, az ítészeknél viszont kiverte a biztosítékot. A Pappa Piának már a címe is zavarba ejtő. Egyértelműen a Mamma Mia! című Abba-musicalre utal, ám szójátékként a Pappa meglehetősen sutácskára sikeredett, a piával pedig ebben a formában nehéz mit kezdeni. Legfeljebb nagy levegőt venni, és lenyelni, várva a hatást. Lesz, ami lesz. Meghökkentő a kezdés is, Korda Györggyel és Balázs Klárival. A motorcsónakos jelenetet látva már-már örülni kezdünk, hogy egy őrületes abszurd következik, de nem az jön, hanem egészen más.

Sokat énekelnek, táncolnak a filmben. A zene jó, a koreográfia viszont igencsak hullámzó színvonalú

Másokkal ellentétben én mégis úgy vélem, hogy Csupó Gábor filmje nem gagyi termék. Viszont nem is jó: lekenték, beledobáltak mindent, ám az ízek inkább kiölték egymást, mintsem összeértek volna, valahogy hiányzik az egészből a lélek. A Pappa Pia előképe a Csinibaba, a Made in Hungária és a már említett Mamma Mia! lehetett. Ám amíg az előbbieknek, elsősorban a Csinibabának megvolt a maga jellegzetes, erős stílusa, amelyhez hozzá lehetett szabni minden mást, benne a szereplők mozgását, játékát, a Pappa Pia ezzel nem büszkélkedhet. Kevés benne az ötlet, az eredetiség, éppen azok a verbális és képi elemek hiányoznak, amelyek igazolnák a film alcímét: kell egy kis őrültség!

Írt már jó forgatókönyveket Divinyi Réka. Ezúttal azonban botladozik a történet, suta párbeszédek hangzanak el, és bizony nagyon kevés szellemes fordulattal jutalmaznak minket addig, amíg eljön a boldog vég. Az irónia is ritkán csillan meg. Amikor Tomi (Szabó Kimmel Tamás) egy képkeretet tart maga elé, az animáció is erősíti a jó kis képi fricskát, felsóhajtottam. Na végre. De ez kevés, több ilyen ötlet kellett volna.

A zene viszont jó, ügyesen hangszerelte, vágta össze az ismert dalokat Rakonczai Viktor. Musical, operett esetében gyakran ez is elég. Emlékszem egy régi Csárdáskirálynő előadásra. Csapnivaló volt, de az ismert, fülbemászó dalok miatt elnézték ezt a "bakit" a nézők.

Az egyik legfoglalkoztatottabb magyar színész, Szabó Kimmel meglehetősen görcsös rosszul megírt szerepében. Stohl András (Wizy) néha túltolja, de láthatóan jól érzi magát a főgonosz bőrében. A kezdeti bizonytalanság után Ostorházi Bernadett színt tud vinni karakterébe. Nagy Feró (Papi) egyszerűen Nagy Ferót játssza, nehéz erről többet mondani. Zenés vígjátékhoz illően sokat táncolnak a filmben, ám a koreográfia színvonala finoman fogalmazva is hullámzó.

Láttam tehát a Pappa Piát. Egyszeri élmény volt.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!