Kultúra

2017.07.17. 16:25

Fenséges emelkedettség Ács János karmesterrel

Kodály Zoltán születésének 135. és halálának 50. évfordulója előtt tisztelegve a Harmonia Albensis sorozat második estjét a mester műveinek szentelte az Alba Regia Szimfonikus Zenekar.

Szabó Balázs

Az életmű egyik reprezentatív darabja, a Budavári Te Deum mellett ezúttal két ritkán hallható kompozíció csendült fel a bazilika falai között: a Nyári este és a Vértanúk sírján. Az énekszólókat Bakonyi Anikó, Megyesi Schwartz Lúcia, Balczó Péter és Cser Krisztián adta elő, a kórusszólamokban az Alba Regia Vegyes Kar (Kneifel Imre), az Ars Musica Vegyes Kar (Szabó Adrienn), a Primavera Kórus (Horányi Ottilia) és a Vox Mirabilis Kamarakórus (Zemlényi Katica) tagságát egyesítő összkart hallhattuk. Az est dirigense az olasz operarepertoár világhírű specialistája, a Három Tenor hangversenyeinek sok éven át állandó karmestere, Ács János volt.

A tanulóévek lezárása után, 1906-ban, az Adria partján készült, 1929-ben a világhírű olasz maestro, Arturo Toscanini felkérésére átdolgozott Nyári este a természetábrázolás impresszionista színekben gazdag remeke. Érdekes, hogy a revízió során micsoda önkritikával illette fiatalkori alkotását Kodály: „Időnként, ha szemügyre vesszük végzett munkánkat, mindenkinél élesebben látjuk a hibát, gyengeséget. Érezzük: ez ma jobban sikerülne, csak lehetne még egyszer megcsinálni. Ha most sikerült volna helyreütnöm, amit feleannyi idős koromban elhibáztam, azt egy nagy mesternek köszönném. Az ő példája és munkára szólító szava rázta fel újra bennem azt a felelősségérzetet, azt az örök elégedetlenséget, amely szeretne mindent elölről kezdeni.” – írta az átdolgozott változat kispartitúrájának előszavában. Embert próbáló feladat ezt a finom, szinte súlytalanul lebegő muzsikát hitelesen és élményszerűen előadni – Ács János azonban igazolta: nem véletlenül keresett vendége a világ legjelentősebb operaházainak. Rendkívül koncentrált előadást hallhattunk, lendületes tempókkal, remek fúvósszólókkal, pontosan megragadva a zene sajátos atmoszféráját.

Az est dirigense a Három Tenor koncertek sok éven át állandó karmestere, az olasz operarepertoár világhírű specialistája, Ács János volt

Az 1938-as Szent István-emlékév alkalmából Csitáry G. Emil székesfehérvári polgármester kórusművet rendelt Kodálytól, aki a felkérést elfogadva az Ének Szent István királyhoz című, hat változatban is megkomponált darabjával ajándékozta meg a királyok városát. A népszerű kompozíciónak azonban létezik még egy, szökőévenként felcsendülő verziója: az 1945 májusában befejezett Vértanúk sírján című kantátában hosszú zenekari szakasz után vegyes kar szólaltatja meg a nemesen ívelő melódiát. Végre Székesfehérvár közönsége is hallhatta a művet, ráadásul kiváló előadásban: a háborús évek szenvedéseit láttató erővel felidéző első rész után valóban fenséges emelkedettséggel hangzott fel a szent királyunkhoz fohászkodó himnusz. Régóta esedékes feltámasztása volt ez egy értékes, a Kodály-képet tovább árnyaló kompozíciónak, melyet joggal érezhetünk kicsit a magunkénak.

A Budavári Te Deum – Ács János szép, személyes hangú bevezetője után – izgalmas és egyéni olvasatban szólalt meg. Az olasz opera katartikus világát idézte az interpretáció, mely a szöveg érzékletes kifejezésére, a zenei folyamat a nagy csúcspontok köré való hangsúlyozott elrendezésére épült. Mint minden autonóm olvasattal, úgy ezzel is vitába lehetett persze szállni: például a félelmetesen gyors tempók kapcsán, melyek időnként a szétesés szélére sodorták a produkciót; vagy éppen dinamika már-már Puccinire emlékeztető szélsőségeit kifogásolandó. De: őszinte, szívből jövő zenélés volt ez, mely nem volt ellentétes a mű üzenetével – csak nem oda helyezte a hangsúlyokat, ahová mások. Hatása mindazonáltal nem maradt el: a templomot teljesen megtöltő közönség hatalmas vastapssal köszönte meg az emlékezetes koncertélményt a fellépőknek.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!