Fogyasszon Ön is gyógyírót! - Mészáros Máté életútja

Mészáros Máté kamaszként rockzenekarban énekelt és harmonikázott. Nem a szülővárosában, Székesfehérváron volt középiskolás, hanem Pécsett, s először nem is színésznek tanult volna, mert bölcsészkarra jelentkezett (a mai közönség nagy szerencséjére: sikertelenül), s később, már a 2000-es évek elején a Máté/Horvai féle színművészetis osztályban diplomázott. Az egyetem alatt felnőttfilmeket szinkronizált, azaz mit szépítsünk: pornókat.

Nem tudom, hogy az  ehhez kapcsolódó kétes értékű hedonizmus látszik-e a karakterén, mindenesetre az idei könyvhét fehérvári eseményei között a Parti-Nagy szövegekből álló monodráma, Az étkezés ártalmasságáról főhőseként ő egy mindent nagyon akaró figura. Előadni akar és persze enni, belekóstolni az élvekbe és szeretni egy nőt, aki valószínűleg nem szeret viszont. I like Ilike – ez csak egy a jópofa 21. századi Parti-Nagy-féle szóvirágok közül.

A szerzőtől megszoktuk a bravúros nyelvhasználatot, de most, az általa kitűnőre megírt Fibinger, a tömpemizsériekhez a magyarság táplálkozásáról exluzív expozét tartani érkezett előadó kisszerű élettörténetéből megkaptuk azt az útravalót is, aminek létezését persze mindig is sejtettük: hogy az élet nem más, mint néhány bekapkodott jó falat és néhány valóban nagy szerelem, a többi gyakorlatilag csak sallang.

Fibinger egyszemélyes drámája alól az örökké éhes és átvitt értelemben sikerre és szerelemre is éhező ember amúgy nevetségesen basic problémája csúszik ki: enni, vagy nem enni? Mulattató kerete mindennek, hogy az előadó mindeközben folyton az Emese-Akapulkó Diabetikus Gyógyírót (sic!) akarja eladni a t. nézőközönségnek, persze kevés sikerrel.

Kitűnő szövegre épülő remek előadás volt a Vörösmarty Mihály Könyvtár olvasótermében, keserédes-bővérű humorral. Persze kellett egy olyan korpusz és karakter, mint Mészáros Máté, aki sokáig emlékezetessé tette számunkra korunk hősét, a mindig éhes kisembert.