Balfácánt vacsorára! - Sikerdarab a Vörösmarty Színházban

Gáspár Sándor (Francois Pignon), a vacsorára tálalni kívánt balfácán és Nagy Péter (Pierre Brochant)

Igazi habkönnyű vígjáték a francia Francis Veber bohózata, a Balfácánt vacsorára!, a komédia felszíne mögött azonban a szerző kapargat bizonyos dolgokat. Például azt, hogy van egy gazdag, unatkozó társaság, amelynek tagjai abban versengenek, ki tudja a leghülyébb áldozatot szállítani a következő vacsorára. A kiszemelt balfácánon aztán majd jókat lehet röhögni. Valljuk be, nem éppen gusztusos szórakozás. Külön színezi a dolgokat, hogy a darab egyik főszereplője, Pierre Brochant milliomos könyvkiadó, elméletileg kiművelt emberfő lenne. Élete kiüresedett, akárcsak kapcsolata feleségével. De most ő szállítja az aktuális hülyét, és ez bizony izgalmas dolog. Csakhogy jön a hexensussz, becsípődik a dereka, és megjelenik a házában Francois Pignon. Ő a mostani balfácán, aki jobbnak tűnik még a korábbi búgócsiga gyűjtőnél is. Barátunk ugyanis gyufaszálból épít maketteket. Méghozzá szenvedéllyel, mit szenvedéllyel, szerelemmel. Ez érdekli, tölti ki az életét, rá is ment a házassága. Viszont valószínűleg ő az egyetlen a díszes társaságból, aki még szívből csinál valamit...

Szóval megjelenik a színen, jobban mondva a lakásban Francois, a gyufaszál emberke, és mi már tudjuk... No, nem azt, hogy ő az a puska, amelyik majd elsül a végén, ez nagyon hülyén hangzana. Inkább időzített bomba ő, aki felrobbantja a dolgokat...

A Vörösmarty Színház nagyszínpadán játszódik a darab, kényelmes körülmények között. A nyáron már volt egy
előbemutató, a Pelikán udvarban, iszonyatos, már-már kibírhatatlan hőségben. Szenvedtek is színészek és nézők, az előadás azonban még így sem volt rossz. Már akkor megfigyeltem, és most aztán még inkább meggyőződhettem róla, hogy Tasnádi Csaba szerencsére nem turbózta fel a darabot, hagyta, hogy az működjön, és rábízta magát a jól kiválasztott színészekre. (Talán az egy-két burleszkes jelenet volt felesleges, de ez egyéni ízlés kérdése.) Eltalálták az előadás ütemét, ritmusát, kidolgozottak, pontosak a mozgások, a poénoknak jól megágyaztak.

Gáspár Sándor (Francois) lubickol a szerepben, a végletekig kidolgozott minden hangsúlyt, testtartást, hangulatváltozást. Alakítása mégis könnyed, és a közönség többször nyíltszíni tapssal jutalmazta jelenetét. Méltó partnere Nagy Péter (Pierre), a frusztrált, saját csapdájába eső könyvkiadóként. Tóth Ildikó (Christine) rutinosan alakítja a besokalt felséget, Kelemen István (Cheval) kitűnően hozza a rosszindulatú, irigy, végül pofára eső adóellenőrt. Törőcsik Franciska (Marlene) spirituális szeretőként hatásosan viharzik be a színre, Kozáry Ferenc (Archamband) és Keller János (Leblanc) is kellemesen egészítik ki a játékot.