Bizsergető tavaszi dallamok

Tavasz van – az utóbbi időben igazi, napos, rügyfakasztó, olyan, amely a hosszú tél után bizsergeti az ember tagjait, igazán visszahozza az életkedvet. A zene pedig ezt az érzést még jobban fölerősítheti. A Hermann László Kamarazenekar szombati koncertjének közönsége megtapasztalhatta mindezt, hiszen a programnak és az előadásmódnak köszönhetően bent, a főispáni teremben is legalább olyan szép tavasz volt, mint kint, a kastély gyönyörű parkjában.

A Tavaszi hangverseny programjában Händel-, Stamitz- és Grieg-művek szerepeltek, szólistaként pedig Kiss Nikoletta fuvolaművész lépett föl a zenekarral.

A Hermann László Kamarazenekart Major István (jobbra) vezényelte. Kiss Nikoletta egy fuvolaverseny előadásában működött közre Fotó: Koppán Viktor

Már a kezdés – a Sába királynő érkezése Händel (1685-1759) Salamon című oratóriumából – is nyomatékosította a koncert témáját, hiszen a zenekar jelenlegi összetételéhez illeszkedően nagyon lendületesen, fiatalosan megszólaltatott dallamokat hallhattunk. Az együttes művészeti vezetője, Major István ugyan korban előrehaladottabb, ám teljesen együtt élt ezzel az áradó előadásmóddal. Vezénylése közben szinte mintha táncolt, vagy a föld felett járt volna két lépéssel.

A második mű Stamitz (1745-1801) G-dúr Fuvolaversenye volt, egy nagyon ígéretes, ifjú tehetség, Kiss Nikoletta közreműködésével. A küllemre is igen figyelemre méltó egyetemista hölgyet Major István mutatta be röviden. Megtudhattuk róla, hogy hat éves kora óta zenél, komolyabban a fuvolával kezdett el foglalkozni. Tanára édesanyja, a Hermann zeneiskola pedagógusa, Kissné Martin Orsolya. Nikoletta ugyan nem zenei pályán tanul tovább – fogorvosnak készül -, ám a fuvolázással továbbra is komolyan foglalkozik. Legutóbbi sikere, hogy a Semmelweis Tavaszi Fesztiválon, a virtuózok viadalán első díjat nyert. Szép, tiszta játékának köszönhetően itt is szabadon szálltak a hangok, a zenekar pedig méltó kísérője volt a fuvolistának.

Az időben is megfelelő hosszúságúra tervezett est zárásaként lassabb, borongósabb művek kerültek sorra: a zenekar Grieg (1843-1907) két elégikus dalát adta elő. A közönség hosszas tapsára válaszul pedig egy ráadás is érkezett, egy 20. századi darab, Brittentől. A Simple Symphony részlete hatásos befejezésnek bizonyult, és ugyan hangulatában inkább a hűvösebb tavaszi napokat idézte, ám nagyon is átélhető volt.

A kastélyban legközelebb március 31-én lesz koncert: pénteken Szabó István pánsípművész lép föl.