Hargitai Lajos új könyve: Téglák a falban

„Tégla lett minden, ezekből épül a fal! / Téglák lettünk mind, belőlünk épül a fal!” – játssza az alkalmi zenekar a Pink Floyd együttes halhatatlan dalát. Lajos sámándobbal űzi démonainkat, arcunkba kiáltja örökös fájdalmunkat, a háttérben Alan Parker klasszikus filmjének kockái peregnek.

Lázadást szítanak, a régi rend lerombolására biztatnak ezek a szavak – mondja Hargitai Lajos Téglák a falban című új könyvének sárbogárdi bemutatóján.

A kötet fülszövegében is erről ír: „Törtük, amivel lehetett, s ha más eszközünk már nem volt, fejjel mentünk a körénk épült falaknak. Így érkezett el 1989, s akkor szinte varázsütésre leomlott a világokat elválasztó berlini fal is. S mégsem lettünk igazán szabadok, mert minden hiába, ha múltunk betonnál keményebb tégláiból a szívünk köré épült falak ott állnak rendületlenül.”

Szívünkből szólt a sámándob – Hargitai Lajos Fotó: V. Varga József

A könyvet – amellyel a Bogárd és Vidéke Lapkiadó alapításának 25 éves évfordulójára emlékeztek – a szerző hajdani egyetemi évfolyamtársa, népművelő kollégája, Péterfi Ferenc közösségfejlesztő ismertette hétfőn este a városháza dísztermében, az írót és a közönséget is bevonva a beszélgetésbe.

Rólunk és nekünk szólnak a Téglák a falban történetei, a korábban megjelent Vándorlások könyve folytatásaként. Közelmúltunk egyik múlt századi fontos szeletéről, a hetvenes évek elejétől a rendszerváltásig terjedő időszakról. Persze az író szemüvegén keresztül, mindennapjaink sokszor ellentmondásos, de hiteles krónikájaként. (A kötet a Bogárd és Vidéke hetilapban folytatásokban megjelent Oly korban éltünk sorozat alapján készült.)

Hargitai Lajossal (b) új könyvéről Péterfi Ferenc beszélgetett – egy téglát is hozott ajándékba

Ide lőjetek!, Beszervezők, A választás szabadsága, A bomlás virágai, Sorskerék, Az idő tűhegyén – sorjáznak az egyes fejezetcímek. Hargitai minden idegszálával a közösség felé fordul. Különleges, érzékeny antennája van ehhez – jegyezte meg beszélgetőtársa. A lázadó, a korlátokat mindenáron szétfeszíteni kívánó embert érhetjük tetten, de egyúttal a közösségteremtőt is, a tenni akarásra biztatót.

Lajos nem könnyű ember – szögezte le Péterfi. Urambocsá, konfliktuskereső. Hiszen az a kor, amiben éltünk, sem volt konfliktusok nélküli – replikázott egyből a megszólított. Sokan kifordultak önmagukból, de jól tudjuk, nem voltunk urai az életünknek. A haragon felül kell emelkedni, fontos az irgalom, a megbocsátás. És amire hetvenegy évesen döbbent rá: a magunkkal való küzdelem sem tarthat örökké. Most már úgy érzi, megtalálta belső békéjét.