2013.05.26. 16:05
Három évtized emlékeit idézték fel a Hermannban
Tanszak született címmel tartottak jubileumi ünnepséget a Hermann László Zeneiskolában május 24-én, a fehérvári népzene oktatás harmincéves fennállása alkalmából.
- Harminc évvel ezelőtt kezdődött minden, 1982-ben. Varró János népzenészt és engem hosszú idő után újra összehozott a sors és akkor, itt az iskola falai között megszületett a népzenei tanszak ötlete - mondta el Bódi Árpád a zeneiskola nyugalmazott igazgatója az összegyűjtött fotókból, oklevelekből, újságcikkekből és levelekből rendezett kiállítás megnyitóján, a Hermann László Zeneiskolában.
Majd hozzátette: - Ha végignézünk ezeken a tablókon, láthatjuk, mennyi sikert ért el a népzenei tanszak, hogyan járta be a világot és azt is, miként lettek a növendékekből tanárok, a kezdőkből profik. Nagyon fontosnak érzem hangsúlyozni, hogy a tanszak életre hívásával, nemcsak a táncok, a népdalok és a hangszer használat megtanítását tűztük ki célul, hanem a magyarság tudat elmélyítését is.
Horváth Janka és Balogh Rita csodálkoznak rá a kiállított képekre (Fotó: Pati-Nagy Bence)
A tizenhét tablóból összeállított tárlat megnyitója után kezdődött a Petvovits Tamásról elnevezett terem avató ünnepsége. A közönség, először Szabó Dániel cimbalmos és Vakler Anna, az iskola volt tanárának előadását hallgathatták meg. Vakler Anna az Elment a madárka című népdalt énekelte, majd felidézte Petrovits Tamásnak, a Kalamajka zenekar cimbalmosának, népzenegyűjtőnek és nem utolsó sorban az iskola egyik remek tanárának emlékét.
- Tamás egy rendkívül szenvedélyes, nagylelkű és humoros ember volt. Ízig-vérig muzsikus és tanár. Egy csillag volt ő, és a fénye utat mutatott számunkra - vélekedett Vakler Anna, majd megnyitotta a termet a látogatók előtt, ahol a zenész-tanár portréján kívül ott volt az elmaradhatatlan cimbalom, a régi hegedű és a zongora is.
Vakler Anna, egykori és mostani tanítványok, tanárok együtt énekelnek népdalokat. Szabó Dániel pedig cimbalmon kíséri a hölgyeket (Fotó: Pati-Nagy Bence)
Ezt követően az iskola nagy termében videó részleteket vetítettek, visszaidézve a népzenei tanszak életének és tanítványainak legjelentősebb pillanatait, emlékeit. A videózást pedig, mindenki örömére olykor-olykor élő muzsikálással szakították meg. Hallhattunk szatmári és mezőföldi összeállításokat is, melyekben mostani nebulók és öregdiákok, tanárok közösen énekeltek és citeráztak, táncoltak, felszabadultan mulattak a közönséggel együtt ennek a három évtizednek a tiszteletére.
