Hogyan lehet ábrázolni az ábrázolhatatlant?

- Az apokaliptikus pusztulás, gyilkolás megnevezhetetlen mélységeinek megjelenítése a kivételes művészek különleges képessége - mondta Gergely Anna történész, aki a Megyei Művelődési Központban tartott előadást Holokauszt a képzőművészetben címmel, a fehérvári zsidó hitközség szabadegyetemi sorozatában. Hozzátette, Kertész Imre író is úgy vélte, mivel a történelmi katasztrófában megsemmisültek az európai kultúra értékei, a történelem kettéoszlik egy Auschwitz előtti és utáni világra. A szavak a soá után új jelentést kaptak, a szenvedésről beszélni csak egy új nyelven lehet...

Gergely Anna úgy véli, a magyar képzőművészetben Ámos Imre festőművész képköltői nyelve, szimbólumrendszere volt képes ábrázolni az ábrázolhatatlant. Művészetében megjelenik a munkaszolgálatok zaklatott, halálközeli állapota: apokaliptikus látomásokban fogalmazza meg az átélt emberi szenvedéseket, a kultúra pusztulását...

Ámost szokás a magyar Chagallnak is nevezni, mert gyökereik, szimbólumrendszerük igen hasonló. (Néhány éve a két alkotó műveiből kiállítás is nyílt Budapesten.) Ámos Imre és Marc Chagall személyesen is találkozott, amikor 1937-ben Ámos és felesége, Anna Margit Párizsba utaztak, járták a kiállításokat, ismerkedtek az ottani művészeti élet képviselőivel. Chagall Ámos és Anna Margit művészetéről is elismerően nyilatkozott, és azt tanácsolta nekik: maradjanak Párizsban. Talán ha megfogadják a tanácsot, minden másként alakul, hiszen rettenetes korszak jött - Ámos pedig a sötét idők megörökítőjévé vált.

Ámos sorsa párhuzamba állítható Radnóti Miklóséval. 1944 őszén munkaszolgálatos századát útnak indították egy németországi láger felé. Holtteste valahol egy tömegsírban fekszik - Radnóti sírját megtalálták, az övéről semmit nem tudni. Ám a sok párhuzam mellett különbség, hogy Radnóti számára a zsidó gyökereknek nincs jelentősége. Ámos viszont a zsidó hagyományokból építi föl magát.

Gergely Anna sorra vette Ámos szimbólumrendszerének legfontosabb momentumait, az angyal, létra, tűz, tükör, gyökér, gyertya, sófár, hegedű, mérleg, a ló, a kakas és a többi jelkép jelentésváltozását. Ez a szimbólumrendszer már a 30-as években kialakult művészetében, s egyre mélyebb jelentéssel telítődött.

Az angyal a leggyakoribb alakja, kezdetben őrzőként van jelen, majd Apokalipszis-rajzain a rettenetet, az emberi világ pusztulását jelzi. A létra a képein először az angyalok lajtorjájaként jelenik meg, az eget köti össze a földdel, a kozmikus felemelkedés szimbóluma. Aztán az egyre rettenetesebb helyzetben 1942-44-ben a létra támasz nélkül áll: az Isten által magára hagyott térben már senki sincs. Olyan idők ezek, amelyben az angyaloknak sem ajánlott mutatkozni... A tűz kezdetben a tisztítótűz majd a a pusztulást hozó elemi erő a képein - a civilizáció, a kultúra az ember elpusztítója. A könyv a bölcsesség jelképe, de tusrajzon örökíti meg a a könyvégetést, ami a civilizáció elpusztítását, a fasizmust idézi... A ló nála a szenvedő ember jelképe. És így tovább, a kakas-szimbólum például Ámos szülőfalujának híres alakjához, a nagykállói csodarabbihoz kötődik. A vörös kakas pedig a megmenekülés szimbóluma.

Gergely Anna sorra vette Ámos pályafutásának főbb állomásait, a történelmi-társadalmi helyzetet, a zsidó törvények, majd a német megszállás következményeit.

De többet mondott minden szónál, amikor vetíteni kezdte Ámos Imre képeit, láthattuk miként fogyatkoznak meg festményein a remény jelképei. Az utolsó időszakban az 1943-44-es az Apokalipszis-sorozat végképp a borzalmak megjelenítője. A vérkönnyeket síró angyal jelzi
az emberi világ pusztulását.