Húszéves a Táncház - "Csakazértis" felépítették: vágyuk egy szabadtéri színpad

A nyári nemzetközi fesztiválokon jó néhányszor lopva figyeltem egy-egy külhoni vendégcsoport vezetőjének arcát. Örömmel nyugtáztam, hogy elismerően körbenéz, egyikük-másikuk olykor sóhajtva el is árulta, boldog volna, ha az együttese otthon hasonló körülmények között működhetne...

Az egyedülálló fehérvári Táncház a hagyományőrzés és az utánpótlás-nevelés színtere is: művészeti iskolát is működtetnek (Fotó: Molnár Artúr)

Mert a Táncház nem csak Magyarországon számít unikumnak: a nálunk gazdagabb országokban se nagyon engedhetik meg maguknak, hogy efféle táncközpontot építsenek. Fehérváron is különleges helyzet adódott a ’90-es években, amikor erre alkalom nyílhatott. Ehhez persze, nagy szükség volt az ötletadók – Botos József és Kovács György – elszántságára, hogy végigvigyék, megvalósítsák a tervet, amit kifundáltak. A jubileum alkalmából a héten naponta más-más zenei, táncos programokkal várta a közönséget az Alba Regia Táncegyesület. Felelevenítették a Táncház születésének históriáját is.

A 20. jubileumra a Táncház egy kis filmösszeállítást készített az elmúlt évekről az építkezés képeivel, no és a jó hangulatú esteket megörökítő felvételekkel. Az Illés legendás Kégli-dalát választották aláfestésül: „Sok kérdést már megoldottunk, / Nem volt soha ilyen jó dolgunk / Mégis az ember néha érzi, / Bosszantó, ha sehol egy kégli.” Hát igen, valahogy így érezte magát a rendszerváltás után a nagy múltú Alba Regia Táncegyüttes, amely a ’90-es évekig a Liszt Ferenc utcai Megyei Művelődési Központban (MMK) működött.

Aztán, 1991-ben megjelent az egyházi ingatlanokról szóló törvény, amelynek alapján az MMK épületét is visszaigényelte a katolikus egyház. Nos, a táncosoknak már a Liszt Ferenc utcában sem volt ideális helyük, de ekkor kérdésessé vált, hol folytathatják a munkát... Az MMK átkerülhetett a Barátság Házába, de Botos József, az együttes vezetője, és Kovács György, az MMK igazgatója látta, hogy az együttesnek ott nincs elég tere.

Botos József és Kovács György mesél az építés küzdelmeiről (fotó: Koppán Viktor)

Erről ők meséltek a múltidéző esten, amin felelevenítették a küzdelmes időszakot. Először is pénzt kellett szerezni – mesélték –, mert a Liszt Ferenc utcai épület megváltására mindössze 68 milliót ítéltek meg. Ők pedig minden követ megmozgattak: miniszteri közbenjárásra sikerült az összeget feltornázni 105 millióra – ebben komoly szerepet játszott az Alba Regia hírneve.

Amikor még csak a falak álltak: igazi csapatmunka volt az építkezés, sokan segítettek, szívügyüknek érezték a Táncház létrehozását

Azt is ki kellett találni: hol is legyen a Táncház? Nos, a meglehetősen elhanyagolt Malom utcában 1992-ben az önkormányzat eladásra hirdetett egy telket, amire pályázni kellett. Megnézték a helyet, Kovács György meséli, a bejárás után szürke lett a ruhája a kosztól. De ettől nem hátráltak meg: megkeresték az Albaplan Tervező Irodát, Kámán Béla pedig vállalta: ingyen elkészítik a pályázathoz a tanulmánytervet. Az esten Kámán Béla azt mondta: számukra is izgalmas feladat volt ez, hiszen ehhez fogható épület azóta sincs az országban.

Az Alba Regia Együttes nem „csak” a néptánchagyományok ápolását tartja fontosnak: a történelmi táncokkal is foglalkoznak  (fotó: Koppán Viktor)

Némi derültség közepette kiderült: Kovács Gyuri a pályázat beadásával is taktikázott, amivel őrületbe kergette Botost. Csak az utolsó pillanatban volt hajlandó leadni a tervet, amikor már tudta: ők az egyedüli pályázók. Rögvest megvárták, hogy kihirdessék: nyertek. Csakhogy a telket kereskedelmi célokra hirdették meg, Botos József nagy meccset vívott az önkormányzatnál, amikor megígérte, a táncegyesület képes eltartani magát... Ehhez persze okosan kellett építkezni is: a hosszú távú boldoguláshoz konyha is kellett, meg büfé. Ám papíron ezek nem szerepelhettek a tervekben. Fifikás megoldások születtek: mosókonyhával számoltak, amibe ugye később már egy tűzhelyet is be lehetett állítani...

Annyi bizonyos: ’93-ban megtörtént az alapozás, ’95 januárjára meg elkészült a ház, amit Lengyel Andrea tervezett. Kovács Gyuri párhuzamosan felügyelte a Barátság Háza felújítását és a Táncház építkezését: közismert találékonyságával, gyakorlati érzékével jó néhány nehéz helyzetet megoldott. Például véletlenül megtudta: Bodajkon elmaradt egy beruházás, ezért 20 ezer fehér csempe eladó. Megvette mindet, remek üzletet kötött, és jutott a csempéből mindkét épületbe, sőt, még maradt is...

Az ötletadók küzdelmének azóta is élvezzük a gyümölcsét. A nemzetközi hírű Táncház a hagyományőrzés, a táncos utánpótlás-nevelés fontos bázisa. Botos azt mondja: minden álma valóra vált, talán még annál is több. A fiatalok, Majoros Róbert és Majoros Andor vezetésével folytatják, amit ő elkezdett...

Tombor Bea és Molnár Gábor a jubileumi hét egyik fergeteges estjén (Fotó: Molnár Artúr)

Sok kérdést már valóban megoldottak. Egy vágyuk még maradt: az azóta megszépült Malom utcában, a Táncház szomszédságában csúfoskodik egy elhanyagolt telek, amit jó volna megszerezni. Azzal bővülhetne a Táncház fesztiválokon szűkös udvara, fantasztikus szabadtéri színpadot lehetne oda varázsolni. Talán valóra válik ez az álom is: akkor aztán végképp leesne a fesztiválvendégek álla...