Igaz mesék a karácsonyfáról

- Ma már elképzelhetetlen a karácsony karácsonyfa nélkül, pedig körülbelül kétszáz évvel ezelőtt még Magyarországon teljesen ismeretlen szokás volt - kezdte Lukács László néprajzkutató, aki a karácsonyfa eredetéről és a népszokásokról mesélt.

Az országba Ausztria felől érkezett ez a szokás, a Habsburg-udvarban 1816-ban állítottak először karácsonyfát. Kezdetben csak az előkelő arisztokraták ismerték meg, majd 1825-ben a nemzeti megújulási mozgalommal ez megváltozott. Podmaniczky Frigyes báró családjának pesti otthonában 1828-ban már karácsonyfa állt.

Nápolyi betlehem

A martonvásári grófnő, Brunszvik Teréz az óvodai mozgalom révén ismerkedett meg a karácsonyfával Bécsben, majd hozta el Krisztinavárosi óvodájába ezt a divatot. Ettől fogva a karácsonyfa terjesztésének egyik fő intézménye az óvoda lett.

- Már nem csak a Fejér megyei kastélyokban terjedt ez a szokás, hanem a polgárházakban, később a parasztházakban és a templomokban is. Sárkeresztesen például 1900 körül a református lelkipásztor és író, Babay Kálmán családjánál állítottak először karácsonyfát, a faluban csak az első világháború után vált általánossá - mondta.

Később már a köztereken is díszítettek karácsonyfát, Székesfehérváron már az 1930-as években is állt mindenki karácsonyfája. Az első, amiről fénykép is készült, az a Püspökkúton volt (nagyjából az Országalma helyén), mellé perselyt helyeztek, így gyűjtöttek a szegény sorsú gyerekek ajándékaira.

- A fa díszítése az étkezési szokásokkal is összefüggésbe hozható. Régen az advent, sőt a karácsony este is böjti időszak volt. Mézeskalács, dió, alma, kekszek, aszalt gyümölcsök és sütemények: ez volt a menü. Eredetileg ezek kerültek fel a fára, később már a gyertya, a fény" is része lett a fa dekorációjának - mondta a néprajzkutató, majd hozzátette, a szaloncukor hungarikum, ezt a magyar csokoládégyárak találták fel, máshol nem is nagyon ismerik.

Az elszakított területeken is megmaradt ez a szokás, például a Felvidéken, Erdélyben és a Délvidéken is. Csak az éjféli mise után vették elő a húst, adott esetben a kocsonyát, vagy sonkát, virslit. Máshol csak halat ettek szenteste.

A karácsonyi hiedelmek, varázsló eljárások részben a téli napforduló okán alakultak ki, melyek az állatok egészségének biztosítására, vagy épp férjfogásra, férjjóslásra irányultak.

Karácsonyfa Bécsben, 1825-ben

- A karácsonyi asztal alá sok helyen kosárban szénát, kukoricát, szalmát tettek, hogy legyen a Jézuskának hova feküdni. Ezt másnap kivitték az állatoknak, hogy egész évben egészségesek legyenek, és a tyúkok sok tojást adjanak a háztartásnak. A karácsonyi asztalról összeszedett morzsákat sem dobták ki, az állatok közé, vagy a gyümölcsfák tövébe szórták. Régi népszokás a karácsonyi kántálás is. Fiatalok összeálltak kisebb csoportokba, és végigjárták a szomszédok, ismerősök házait, karácsonyi dalokat énekelve, jó szerencsét kívánó verseket kántálva.

Őket a házbeliek vendégül látták, a gyerekek pár fillért, ajándékot, diót, aszalt gyümölcsöket kaptak. - A gyerekek betlehemes játékokat tanultak be: beöltöztek, és egy kis istállót vittek magukkal. Előadták Jézus születésének történetét. A megyében néhány helyen még a nem élőszereplős, bábtáncoltató betlehemezés szokása is élt - fogalmazott.

István napon a Dunántúl középső és nyugati részén szokásban volt a finnugor eredetű regölés is, melynek során bőséget, jó egészséget kívántak a háziaknak. Ilyenkor egy házban lakó fiatal lány és egy hozzá illő legény nevét is összeregölték".