Kultúra

2015.10.09. 11:09

Így ne legyünk boldogok?

A premier után nem volt igazi taps, csak csipetnyi tapsika. Úgy hiszem, ez nem a látottaknak szólt, hiszen a színészek kivétel nélkül jók, a jelenetek többségének húzása van a fehérvári Terrorizmusban. Nem tudom, hogy letaglózva vagy inkább tanácstalanul ültek a nézők, majd oldalogtak ki a stúdió ajtaján.

Szabó Zoltán

Esetleg csalódtak, vagy úgy érezték, hogy átverték őket. Hiszen magukban már talán összerakták az egészet, a látszólag össze nem függő szkeccsek mégiscsak kapcsolódó részleteit, és tessék... Ez az ürge most telefonál a repülőgépről, most válaszol neki az üzenetrögzítő. Megtörtént mindaz, amit előtte láttunkvagy nem? Visszafordíthatatlan (Gaspar Noé után szabadon) vagy megfordítható az események láncolata, az hogy az ember, bár az esély szikrája megvan rá, de mégis a boldogtalanságot választja.

Varga Gabriella és Egyed Attila a kitűnő irodai epizódban

Így ne legyünk boldogok? Mert ők, mi már csak ilyenek vagyunk. Rosszat lépünk, és erre agresszióval válaszolunk. Igen, a mindennapi terrorizmusról szól a világszerte kedvelt orosz testvérek, Oleg és Vlagyimir Presznyakov darabja. Hat, látszólag összefüggő jelenetben, amelyek azonban... Se hiszen erre már céloztunk az imént. A műfaj fekete komédia, továbbmegyek abszurd: a szerzők kifordítják a különböző helyzeteket, a reális irreálisba fordul, de nem annyira, hogy ne legyen elképzelhető. Szereplőink időnként a szituációhoz nem illő dolgokat mondanak, ki-kiszólnak a jelenetből. Megesik ez velünk is, gondolunk, mondunk valami elképesztőt, meglepőt, válaszul az elcseszett életnek. Mint Örkény István portása, akitől mindig ugyanazt kérdezik, és ő egyszer azt válaszolja: Mindnyájan a semmiből jövünk, és visszamegyünk a nagy büdös semmibe.

A másik meglepetés a vándorlás . Mert a Terrorizmus két helyszínen játszódik, a 3. emeleti Kozák András Stúdióban és az ugyanott található társalgóban. Az egyes jelenetek végén keményen megkérnek bennünket, hogy fáradjunk át a másik zónába. Nekem nem volt különösebb bajom ezzel, el-el tűnődtem séta közben, és kíváncsian vártam, milyen helyzetbe, jelenetbe taszajt bele a szerzőpáros és Bagó Bertalan rendező. Van viszont, aki úgy vélekedett, hogy kizökkent az élményből ez a megoldás. Mások a kényelmesek, esetleg a nagyon erős öntudatú, intellektuálisan beharisnyázottak, bezoknizottak társasága talán ki is kérik maguknak a macerát. Csak megjegyezném: ez a rendezés, színészi játék nagyszínpadon valószínűleg meghalt volna, és miután van, aki azonnal szerepet és jelmezt vált, a forgószínpad sem jó megoldás.

A két vicces, tudálékos figura: Nagy Péter (b.) és Derzsi János

Apropó, színészek. Bagó nagyon természetes, életszerű játékot kért tőlük, mindenféle teatralitás nélkül. Teljesült a kérése. ez azért fontos, mert Magyarországon az abszurd színészi előadásának nincsenek meg a hagyományai,. gyakran túlzásba viszik, és inkább kabaréba illő modorosság válik belőle. A Terrorizmus tele van keserű humorral, persze nem a tárdcsapkodós, hahotázó fajtával. Ebben az előadásban a színészek alakítása egyenletesen magas színvonalú, ezért is oly hatásos és vérfagyasztó jónéhány epizód. A szövegek ereje azonban váltakozó, a darabot keretbe foglaló két jelenet például számomra halványabbnak tűnt a többinél.

A néző sem ússza meg, neki is döntenie kell a végén. Mit is láttam? Macerás...Én megtettem, és ettől nem lettem boldogtalanabb. Szerintem erős előadás született.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!