A léleknek nyugtató, a szemnek élmény a Petőfi központ kiállítása

A bicskei művelődési központban rendszeresen bemutatják újabb és újabb munkáikat a kézimunka szakkörösök, akik több évtizede művelik Szebényi Zsoltné Éva vezetésével a hímzést, varrást, egyéb textiles technikákat. A hímzés különösen az a műfaj, ami soha nem megy ki igazán a divatból, s azoknak is tetszenek az egyedi darabok, akiknek lakásában már csak elvétve akad egy-egy szép darab. Szebényi Éva és társnői a hagyományos bicskei fehérhímzés motívumait is felkutatták, lerajzolták, s kivarrták őket, hogy ne merüljön feledésbe e szépség a kézművesség elsüllyedésével. A lányok-asszonyok még akkor is hímeztek, amikor már az egyéb használati és dísztárgyakat ipari módon állították elő. Önkifejezés, hagyomány, s ma már ezt is tudja pszichológia: relaxálás és nyugtató tevékenység a kézimunkázás.

A kiállítást bicskei születésű Nagy Zoltán helytörténész, a Magyar kultúra lovagja nyitotta meg, személyes emlékeit is felidézve a háború előtti, s az utána következő nehéz időkből. A harcok idején az Etyekre kitelepített család egy svábház tisztaszobájában kapott menedéket, ott figyelt fel a kisfiú a szép edényekre, kézimunkákra, a régi bibliára, s ez az élmény egész életében elkísérte. Akik ma kézimunkáznak, mindannyian valamilyen személyes hatásra őrzik és fejlesztik e tudást magukban, ez is szenvedély.

Szebényiné Éva az 1970-es évektől kezdve kézimunkázik kisebb közösségekben Bicskén, a mostani kiállításra készített faliképeknek sajátos a története. 2002-ben találkozott a németországi Pockingban a Magyarországról kitelepített Anna nénivel, aki 16 évesen kényszerült elhagyni ősei fogadott hazáját. Nála látott Éva egy párnát, amin egy bajor menyecske mosolygott népviseletben, kicsit térbelileg is kiemelkedve a darabokból összerakott ruhácskájában. A párnát Anna néni 2015-ös halála után az örökösök elküldték Évának Magyarországra, az örökhagyó rendelkezése szerint, ami Éva szerint jel volt. Összedugták a fejüket négyen, s a kispárna méretében és mintájára a Kárpát-medencei magyar népcsoportok népviseletes babáit varrták meg egy év alatt.

Mindegyik baba tekintete más a tárlaton, Bertóti Béláné gyártotta őket

A cipőket, fejeket, arcokat jó ábrázoló érzékkel Bertóti Béláné gyártotta , mindegyik baba tekintete más. A két lelkes kézimunkásnak segített Farkas Istvánné és Szolnoki Józsefné, szorgalmasan keresték össze az egyes viseletekhez az olykor nehezen fellelhető anyagokat: kötény, ingváll, bőszoknya, párta, hímzett, szőtt darabok, bütykös kapca - azaz kötött harisnya, rajta kis csomókkal. A legtöbbet Éva készítette. A faliképek mellett hímzett használati textileket is elhoztak a kiállításra: rábaközi, sóvidéki, kalocsai és egyéb csodálatos hímzéssel, szálánvarrott, keresztszemes mintákkal dekorált asztalneműket, párnákat. Farkas Istvánné és Jely Lászlóné gyönyörű és autentikus hímzései szintén népi iparművészi igényűek. A művelődési ház kistermének ablakaira a kiállításra Szebényiné fehérhímzéses függönyeit tette fel, mutatván: az idő- és korálló szépség része lehet napjainknak is.

A bicskei Szent László Általános Iskola növendékei néptánc- és énekbemutatót adtak a megnyitón. Előadásukkal megidézték azt a hangulatot, amelyben még fogékonyabb a ma embere erre az időtlen értékre és esztétikára.