Élővé tett költészet - A korábbi évekhez képest sokkal többen posztoltak a fehérvári utcákra

Nem volt könnyű dolga Nagy Juditnak, a Szabad Színház vezetőjének a költészet napján: az Igéző előtt állva próbált minél többeket megszólítani és felajánlani egy (vagy akár több) vers posztolásának, felírásának lehetőségét. A jeles nap alkalmából ugyanis társulatuk karolta föl Székesfehérváron a „Posztolj verset az utcára!” országos kezdeményezést, amely a költészetet hivatott népszerűsíteni.

Mindezt úgy, hogy egy adott helyszínen bárki otthagyhat - kitűzhet, felragaszthat, felírhat - egy, általa választott költeményt. Sajátot vagy valamelyik költőét. A Fő utcai közösségi tér előtt egy rögtönzött hirdetőtábla és egy ruhaszárítókötél biztosított helyet a kézzel írt vagy kinyomtatott verseknek. Nagy Judit pedig szinte az egész napját a közelben töltötte, hogy az érdeklődőknek elmondja, mi is ez az egész felhajtás, illetve, hogy a kicsit bátortalan, de azért versposztolásra vágyakozókat biztassa. Voltak olyanok is persze, akik egyáltalán nem szorultak biztatásra, mert készültek az akcióra. Határozott léptekkel közelítették meg a helyszínt, hogy felcsiptessék, felírják, felragasszák a választott verset, vagy csak annak pár sorát. Így estére a korábbinál többen posztoltak.

Csak úgy lobogtak, lebbentek a verssorokkal teli lapok az Igéző előtt, Egyet-egyet olykor lefújt a szél a szárítókötélről, ám a szervezők, segítők gyorsan visszacsiptették a szökött papírokat. Amelyik pedig esetleg mégis messze szállt, az talán örömet okozott annak, aki megtalálta. Papír táblára is lehetett írni azonban.
Fotó: Molnár Artúr

Nagy Judittól a költészet napjának estéjén megtudtuk: a korábbi évekhez képest sokkal többen posztoltak, s ettől ő nagyon boldog. Volt tehát értelme harmadszor is megszervezniük helyben az akciót, amely a virtuális térben is nagyon működött. Szinte nem volt olyan ember, aki ne osztott volna meg egy-egy művet vagy részletet a közösségi oldalon, és ez csak fokozódott az élő posztolás lehetőségével. Többen kirakták azt a fotójukat, amely a vers Igéző előtti elhelyezése közben ábrázolja őket.

Ezek fényében talán kimondhatjuk: ez a kezdeményezés siker, és segítségével valóban élővé tehető a költészet. Amikor Nagy Juditék három éve fölkarolták az ügyet, pontosan ez volt a céljuk. Az, hogy a vers kikerüljön az utcára, és szinte az emberek lábai előtt heverjen. Korábban csináltak a költészet napján úgynevezett versautomatát, amikor az érdeklődők választhattak egy listából, s az adott verset a színi társulat tagjai fölolvasták. Ez is nagyon jópofa volt, hiszen egy szerelmes verssel akár üzenni is lehetett - emlékezett vissza Judit.

A Posztolj verset! azonban más, több embert tud megszólítani.

- Teljesen vegyes, hogy kik jönnek és milyen költeményeket osztanak meg - tudtuk meg a társulatvezetőtől. - Gimnazisták előszeretettel hagynak itt saját verseket, de kedvenc költők műveit is. Van, aki a klasszikusoktól idéz, más kortárs szerzőktől - például Varró Dani, Lackfi János - hoz valamit, és jellemzően előkerülnek a fehérvári költők - többek között Takács Imre, Balajthy Ferenc, Tóth László - versei is. Olyan is előfordul, hogy még az esőre is készül valaki, és nejlonba teszi a papírt.

Juditnak sok kedves emléke van a kezdeményezés kapcsán. Tavaly például érkezett egy 2 éves kisgyerek nyuszis kismotorral, és megkérdezte: miért száradnak kint a versek? Tehát, fölismerte a formát, a műfajt. Miután válaszoltak neki, mondták: ő is kicsíptethet valamit a kötélre, hiszen van sok gyerekverses könyv, lehet választani. A kicsi azonban határozott nemmel felelt, és inkább tollba mondott egy általa tudott művet. Ez pedig Gazdag Erzsi Meseboltja volt, ami később odakerült a többi költemény közé.

Úgy tűnik, érdemes megállítani az embereket, még ha visszahúzódóbbak is. Természetesen a Szabad Színház tagjai is hagytak verset a felületeken, Judit például hármat posztolt. Úgy gondolja, hogy - éppen a fentiek okán - nem kel siratni a költészetet. A középiskolások között még elég népszerű ez a műfaj, a versmondó versenyekre elég sokan szoktak jelentkezni. A líra olyan tömör gondolati formát kínál, ami semmilyen más műfajban nem lehetséges.

A közönségszervezést kell átgondolni, mert lehet, hogy a jövőben inkább az emberek után kell menni egy-egy helyszínre - kávézóba, utcára - azzal szemben, hogy meghívják őket valahová verses műsorra - véli Nagy Judit.