Kőtáblák a történelem poklában - Eltűnt közösségek, pusztuló zsinagógák sorsát idézte fel Schőner Alfréd

Talán azért is, mert Székesfehérváron töretlenül népszerű a zsidó egyetem és a helyi zsidó hitközség szabadegyetemi sorozata, amit a zsidó kultúra, a hagyományok szélesebb körű megismertetéséért indítottak.

Legutóbb is sokan voltak kíváncsiak az egyébként korántsem könnyed témára. Hiszen az előadás -- Kőtáblák a történelem poklában címmel --, az elnéptelenedett, pusztuló zsinagógák sorsával is foglalkozott. Mózes két kőtáblája a zsidóságnak és a kereszténységnek egyaránt jelképe, hiszen ezen áll a tízparancsolat, az emberiség alapvető etikai tézispontjai. Márpedig a zsidó hit szerint, ha a kőtábla összetörik vagy ha lekopnak róla a betűk, az azt jelzi, válság van. Az ép kőtábla minden kor emberéhez egyaránt szól, az összetört pedig arról beszél, hogy az ember vétkezett, szembehelyezkedett Istennel, szembehelyezkedett embertársával, szembeszegült önmagával – fejtette ki Schőner Alfréd, aki ennek fényében beszélt néhány hazai kőtábla történetéről, ami szorosan összefügg a zsinagógák és a közösségek sorsával is.

A főrabbi legelőször is a fehérvári zsinagógák históriáját említette: Fehérváron ugyanis a II. világháború előtt két domináns közösségnek, az ortodoxoknak és a neológoknak is volt zsinagógájuk. A neológok temploma a kéttornyú, budapesti Dohány utcai mintájára épült meg, nem véletlenül, ez a zsinagóga vált az asszimilálódó zsidóság architektonikus szimbólumává – hallottuk a magyarázatot. Nos, a bombázások idején mindkét fehérvári zsinagóga elpusztult, a kőtáblákkal együtt, ahogy a zsidó közösség is minimálisra zsugorodott.

Schőner Alfréd főrabbi a székesfehérvári, II. világháborúban lebombázott két zsinagógáról is beszélt. Mindkét épület megsemmisült, ahogy a közösség nagy része is elpusztult. Fotó: Molnár Artúr

Különleges és megrendítő a kiskunhalasi kőtáblák históriája: Kiskunhalason épen maradt ugyan a klasszicista stílusú épület, ám 1944-ben, a vidéki zsidóság deportálásakor bombatalálat érte a kiskunhalasi állomáson a deportáltakat szállító vagonokat. Az utókor a Rákoskeresztúri temetőben emlékművet emelt, amelyre felírták a több száz áldozat nevét. Felül kapott helyet a kőtábla, amelyen nincsenek héber betűk, csak római számokkal jelzik, hogy komoly tragédia történt a tízparancsolattal.

A fehérvári ortodox és neológ templom korabeli képeslapon

A kaposvári zsinagóga sorsa is rettenetes: a város zsidóságát kiirtották, a zsinagóga túlélte a háborút, ám később úgy találták, „rossz” helyen áll, le kell bontani. Végül 1980 nyarán felrobbantották az épületet, amelynek a tetején egy 2 és fél méter magas bronz kőtábla állt. A robbantáskor a zsinagóga elpusztult, de az oromzaton álló, bronzból készült két kőtábla – a tízparancsolat igéivel, összetörve, a barbarizmus mementójaként – a csodával határos módon megmaradt. A zsidóság világlátása szerint a jobb oldalon lévő parancsolatok az ember és Isten közötti, a bal oldali parancsolatok pedig ember és ember közötti relációkról beszél. Kaposváron a baloldali tábla széttört, a jobb oldalon lévő igék érintetlenül maradtak. Ma a kőtáblák mártíremlékműként őrzik a pusztulás pillanatát.Ma, amikor az országban egyre-másra felütik fejüket az ordas eszmék, nem árt megjegyezni Schőner főrabbi előadásának üzenetét: a falakat le lehet rombolni, az embereket el lehet pusztítani, de az emberi lelket nem. Mert azt a szellemet, amit a kőtábla tükröz, nem lehet megsemmisíteni...