Középszerű nemigen akad - A Székesfehérvári Művészek Társaságának hagyományos kiállítása

A kiállításon 24 alkotó 55 műve tekinthető meg, olajképek, akvarellek, vegyes technikával készült munkák, kisplasztikák, kerámiák, megannyi érdekes alkotás Fotó: Molnár Artúr

A Székesfehérvári Művészek Társaságának hagyományos Téli tárlatáról van szó, amelyet minden évben ilyenkor rendeznek meg. A megnyitó egyébként ezúttal kifejezetten családiasra sikeredett, hiszen az egyik alkotó és kiállító, Pinke Miklós unokája, Mayer Dóranyitotta meg. Felolvasta Jónás Attila képzőművész, a társaság vezetőségi tagja szövegét. Amely Jónáshoz illően kellően ironikus-önironikus és asszociatív volt. (Elolvasható a galéria honlapján.) Itt is idézünk belőle néhány fordulatot. Kit, mit látunk a falakon? Sok szerény embert, ahogyan bizonyos Eizenstein kolléga mondta: nem mi teremtjük a művészetünket, hanem maga a kor hoz létre minket magunkat. Persze itt látjuk Ady Endrét és az Ady Endréket is, aki viszont a saját zsenijében hitt, úgy alkotott. Egy Dalí nevű festő ott a másik teremben a saját ingére borította a kávét, mint mondta: másoknak, akik velem ellentétben nem zsenik - vagyis a többieknek -, első reakciója, hogy törölgetik. Akkor én épp ellenkezőleg csinálom...

Miklós János keramikus Szegedi Csaba képeit tanulmányozza

A kiállító művészek legjobb pillanataikban nem ügyeskedők, nem mesterkéltek, hanem menekülnek a középszerűség elől. Mert az akár szertelen, akár unalmas, akkor is giccs. Higgyék el nekem, én tudom... Hallottuk, negyedszázados a társaság. Ennek örülünk. Reméljük, 2017-től sokkal ügyesebbek lesznek a tagok. Ingres hirdette magáról, hogy 25 évre volt szüksége, hogy megtanuljon rajzolni, de a festés elsajátításához csak 3 nap kellett neki..."

A kiállítást megnyitó Mayer Dóra és nagyapja, Pinke Miklós

Annyi biztos, a kiállított művek között nemigen fedezhetünk fel középszerűt. Érdekeset annál inkább. Meglepetés is akad, például az, hogy Szegedi Csaba festőművész hosszú idő után figurális képekkel jelentkezett.