Kultúra

2016.04.01. 12:14

Közérzeti képeslapok Borsos Lőrincéktől

Székesfehérvár - Fajsúlyos témák, könnyed vízfestményeken megfogalmazva – Csinos kis akvarellek címmel nyílt meg Borsos Lőrinc kiállítása a Városi Képtár-Deák Gyűjteményben.

Bokros Judit

A hagyományos képzőművészeti technikák és témák (pl.: olaj, akvarell, grafika) kedvelői most megkapták ezt is az egyébként többnyire formabontó művekkel előrukkoló Borsos Lőrinctől. A név továbbra is a fehérvári kötődésű Lőrinc Lilla, Borsos János házas- és művészpárt takarja, akik amolyan harmadik személyként, entitásként alkották meg Borsos Lőrincet. A festményeket, alkotásokat ketten készítik, de hogy melyiket ki találta ki, festette, rajzolta, azt ezúttal sem lehet és kell találgatni. A Csinos kis akvarellek képei többnyire trükkösek: semmi sem úgy van rajtuk, ahogy azt egyébként a külső valóság „rendje” alapján várnánk. Mindegyik olyan helyet, köztéri alkotást ábrázol, amelyek például – politikailag vagy társadalmilag – vita tárgyát képezték vagy képezik, illetve a történelem sötét korszakának emlékét őrzik.

Borsos Lőrinc, azaz Lőrinc Lilla és Borsos János a megnyitón

A festménysorozat létrejöttéről így vallott az alkotópáros (hogy éppen ki beszélt, azt ezúttal is fedje jótékony homály, akár a képek esetében): - A sorozat kiindulópontja egyfajta alternatív országimázs kampány volt, amely 2010-ben indult. Azt szerettük volna kiegészíteni, amit magáról kommunikál a nemzet, az aktuális hatalom, a kultúrpolitika. Ennek jellemzőit, eszközeit használjuk, ellenpontozzuk a képeken, tartalmilag azonban mindegyikbe beviszünk valami csavart. Ránézésre ezek klasszikus, finom akvarell technikával készült művek – akár turista szuvenírként szolgáló képeslapok is lehetnének -, ugyanakkor a témájuk elég súlyos. Az első sorozaton több – főleg budapesti – köztéri emlékművet ábrázoltunk kis változtatásokkal, gegekkel. A második sorozat már felkérésre készült: Budapest három olyan helyszínét választottuk ki, amelyek kevésbé ismertek a holokauszt tekintetében, ezért igyekeztünk rájuk irányítani a figyelmet. Az egyik festmény például egy mai bevásárlóközpontot ábrázol, amely az egykori Óbudai téglagyár helyére épült, ahonnan zsidókat deportáltak a 2. világháborúban. Aláírásként Hitler nevét szignóztuk

A sorozat harmadik részét Borsos Lőrinc a jelenlegi székesfehérvári helyzetre, közhangulatra aktualizálta, utalva a szoborállítások körüli ellentétekre és egyes köztéri művek állapotára. - A festményeken látható alkotásokról, kompozíciókból hiányzik valami, vagy maga a köztéri mű az, ami nincs ott, ahol lennie kellene. Így a Prohászka-szobornak csupán a talapzatát látjuk, a Haraszty-kút sem áll a könyvtár épülete előtt, a Bartók Béla téren, s a Fő utcai Mátyás-emlékműnek is csak az üresen hagyott oszlopait láthatjuk – mesélte a művészpáros, akik körülbelül hat éve költöztek vissza Székesfehérvárra a fővárosból, nem sokkal az egyetemi évek után. Mivel azonban műtermük Budafokon van, ezért napjaik most is többnyire a fővárosban telnek, ám aktívan figyelik az itthoni eseményeket. Így tudtak reagálni az említett, kultúrpolitikában zajló folyamatokra is. Bár elsősorban globális jelenségek érdeklik őket, ha azoknak van helyi vonatkozásuk, akkor azt is igyekeznek beemelni művészetükbe - mondták. A közelmúltban zárult le egy három éves alkotói folyamat, más témában, Önkritikus portré címmel. Erről is kérdeztem Lillát és Janót.

A Prohászka-szobornak csupán a talapzata látható (Fotók: Koppán Viktor Dávid)

- Még most sem mondhatjuk, hogy végeztünk, hiszen egy könyvet is szeretnénk kiadni. Nagyon összetett feladatról, munkáról volt szó, amelyhez még ketten csatlakoztak, Oltai Kata kurátor és Szenteleki Gábor festőművész személyében. Az elején egy sikerreceptet szerettünk volna összeállítani, ami arra épül, hogy összeáll egy művészpár, egy festő és egy kurátor. Közben mi Janóval elkezdtünk egy párterápiát, s végül ezt is beemeltük a projektbe, amelynek célja az önmeghatározás, Borsos Lőrinc megfogalmazása volt, képzőművészeti, pszichológiai, szociológiai eszközökkel. Egyre inkább rákérdeztünk arra, mi a siker, hogyan is értelmezhető, s a felszín felől indulva egészen mélyre jutottunk. Gábort nagyon rég ismerjük, így ő is nagyon komolyan tudta segíteni ezt a feltáró munkát, ám Kata szintén erős katalizátora volt a történéseknek. A képek, amelyek végül megszülettek, teljesen mások ahhoz képest, amit kezdetben elképzeltünk, de hűen lekövetik a folyamatot. Három helyszínen állítottuk ki őket és az egyéb tárgyakat Budapesten: egy csoportos tárlaton, egy galériában, a párkapcsolati, terápiás részt pedig egy intim lakásgalériában mutattuk be. A páros a közeljövőben ismét jön Fejér megyébe kiállítani. Szeptemberben Dunaújvárosban mutatkoznak be, a téma a sötét anyag lesz.

- Nyáron három hónapot töltünk Selmecbányán, ahol terveink szerint absztraktabb és filozofikusabb vizekre evezünk. A készülő kiállítás központi témája a fekete szín, illetve a fényes fekete, mindaz, amit ezzel az anyaggal kezdeni lehet, és minden, amit jelenthet – vázolta elképzelését Borsos Lőrinc, akinek a képtárban jelenleg látható, kritikus képeit a megnyitón beszédet mondó Mélyi József művészettörténész víziója szerint majd az évszázad végén állíthatják itt ki újra, miután az évtizedeken át hivatalnak berendezett képtár visszanyerte eredeti funkcióját...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!