Krisztina királynő és a lurkók

Egy szép szőke kislány is, akit itt mindenki csak becenevén, Sasának szólít, azonnal Kneifelné Laczkó Krisztinához szalad: ezt neked hoztam nyújtja felé a gyűszűnyire hajtogatott papírdarabot. A kicsi rajzon egy koronás portré ez te vagy, Kriszta néni magyarázza Sasa. Egy fekete szemű kisfiú pedig kedves mézeskalács figurát nyom Krisztina királynő kezébe. Ennyi szeretet, megbecsülés láttán az ember lánya kicsit irigykedni is kezd Laczkó Krisztára. De persze tudjuk: ő ezt a rajongást, kedvességet jócskán megszolgálta. Sok gyerek számára régi ismerős, hiszen hosszú évek óta nélküle nincsen a Vörösmarty művelődési házban gyermekjátszó foglalkozás, amelyen Kriszta önfeledt táncra, dalolásra képes bírni kicsiket és nagyokat egyaránt. No persze ezekről a gyermekjátszókról nem hiányozhat a Szedtevette zenekar sem, hiszen a háttérben ők húzzák a remek talpalávalót... A zenekar vezetője, Juhász Zsófia hegedűn játszik, Bóka Richárd brácsázik, Molnár Dániel bőgőzik, Márfi Tibor klarinéton muzsikál.

Voltaképpen nem újkeletű dolog, amit csinálnak - magyarázza Juhász Zsófia, a Szedtevette zenekar vezetője hiszen az elődök hajdanán, már a fehérvári táncházmozgalom kialakulásakor igyekeztek a gyerekeket is megtanítani a tradicionális népi játékokra, dalokra. Az a szokás is kialakult, hogy a gyermekjátszó előtt kézműves foglalkozásokat tartanak. A kezdeményezés egy időben elhalt, a 2000-ben alakult Szedtevette aztán 2001-ben támasztotta fel újra ezeket a foglalkozásokat, előbb a zeneiskola épületében, majd a Voke Vörösmarty Művelődési Házában. Kicsik és szüleik élvezik a táncot az élőzenére, ezért úgy gondolták: jó lenne ezt az élményt elvinni a megye többi részébe is.

Vajon mi a foglalkozások sikerének titka? Juhász Zsófia és Kneifelné Laczkó Kriszta azt mondja, talán az, hogy a jókedvű családi együttlét örömét adja ez az ingyenes program, amelyet 13 éve rendeznek meg havonta a Fejér Megyei Népzenei Műhely Egyesülettel. A szülők és gyerekek, sőt, nagyszülők és az unokák közösen hozhatnak létre valamit a kézműveskedéssel – mindig Gonda Emma és Sevella Zsuzsa irányításával, mert ők is a csapathoz tartoznak, ahogyan Nagy Gáborné Edit néni is, aki a zsíros kenyérről és teáról gondoskodik, amit az egyesület finanszíroz. A kézműveskedés után pedig felnőttek és gyerekek szintén együtt dalolnak, játszanak Laczkó Krisztával a varázslatos muzsikára, a népzenére. Igaz, az a tapasztalatuk, hogy a szülőkön igen sok múlik, hiszen, ha ők levetkőzik a gátlásaikat, a gyerekek is boldogan követik őket a táncba. Zsófi és Kriszta nevetve teszi ehhez hozzá, hogy hajdanán, amikor 13 éve elkezdték az önkéntesen vállalt foglalkozásokat, és még maguk gyártották a gyermekjátszóra invitáló plakátokat, ők is kisgyerekes anyák voltak, és egy kicsit másként képzelték az együttléteket a saját családjukkal. Úgy gondolták, nagyszerű dolog lesz ez majd az ő csemetéiknek is, hiszen biztosan jönnek velük táncolni, dalolni. Nos, az eredmény az lett, hogy mindenki boldogan vetette bele magát a játékba, senki sem tudta magát Kriszta néni bűvköréből kivonni s ellenállni a táncra hívó dallamoknak – kizárólag Zsófi és Kriszta gyerekei lógtak ki a sorból... A magyarázat egyszerű: ők nem akartak a mamájukon osztozni a többi lurkóval. Tegyük hozzá gyorsan, azért az anyák jó példája rájuk is átragadt, hiszen ennek ellenére táncot és muzsikát kedvelő, művelő ifjakká cseperedtek. A Szedtevette pedig ráébredt, hogy a jókedvű foglalkozások könnyedén megvalósíthatók másutt is: óvodákban, iskolákban, művelődési házakban – szerte a megyében. Ezért fogták magukat és pályázni kezdtek az egyesület égisze alatt, és nyertek 28 millió forintot arra, hogy ezzel a kipróbált programmal másutt is örömet szerezzenek. S hogy milyen a fogadtatás? Nos, vegyes a kép. Van, ahol tárt karokkal várták-várják őket, de akadt olyan település is, ahol ijedten tiltakoztak: „itt erre nincs igény!” Sőt, először hűvösen-kimérten fogadták a csapatot. Ám aztán látták, mit „művelnek” – s másodszor már kávéval kínálták őket... Az a baj – mondja Zsófi és Kriszta –, hogy sok helyen nem is tudják, mi az a gyermekjátszó. Rengeteg múlik a pedagógusok képzettségén, hozzáállásán. Pedig a gyerekek nyitottak: két-három alkalom után Krisztának már elég csak belekezdeni: „Cincom, láncom, cérna...” vagy „Tekeredik a kígyó...” és máris összekapaszkodnak, ahogy először tanulták. A népi játékok tárháza pedig kimeríthetetlen, fokról fokra haladva a táncba hívó játékoktól a párválasztó táncokon át az összetettebb játékokig, rengeteg lehetőség nyílik arra, hogy a kicsik megismerkedjenek a néphagyományokkal, fejlődjön a ritmusérzékük.A Szedtevettét és Laczkó Krisztát persze nem tántorítják el a kezdeti nehézségek sem, mert látják a gyerekek lelkesedését, fejlődését. Szeptember óta járják rendületlenül a kistelepüléseket, és júniusig még sok helyen megfordulnak...