Kultúra

2015.04.18. 09:34

„Ki akarták nyírni a hősömet” - Lakatos Levente szerint az ember akaratlanul is elkezd hasonlítani a példaképére

Székesfehérvár - Célratörő, szerény, jóképű - már alapvetően ez is elég ahhoz, hogy megdobogtassa a női szíveket, de Lakatos Levente mindemellett még piszok jól is írja szórakoztatóirodalmi könyveit. Olyannyira, hogy a Magyar Könyvek Viadalán az év írójának is jelölték.

Sebestyén Lilla

Nagy a tömeg a Fehérvári Civil Központban, vagy negyven lány ül – e sorok íróját is beleértve –, arra várva, hogy Lakatos Levente elkezdjen beszélni.

A szemtelenül fiatal, de annál ambiciózusabb szerző mint mindig, most is közvetlen, az író-olvasó találkozón csak úgy záporoznak a kérdések legújabb könyvével, az Aktussal kapcsolatban, ő pedig nem bánja. Amikor pedig elhallgat a társaság munkatársával, Luka-Barcza Viktóriával karakterekről, a szép- és szórakoztatóirodalom közt feszülő ellentétekről, az írói munkásság árnyoldalairól beszélgetnek. De hiába, a rengeteg hölgy, van, amire nem derült fény, ezeket nem voltam rest a dedikálás után megkérdezni.

– Jelenleg a Barbibébi folytatásán dolgozol. Miért alakult ez így?

– A Barbibébi egy erőteljes kettős fogadtatást kapott, nem úgy mint a Loveclub, ami viszont nem kapott vízhangot. Akkor azért döntöttem a Dr. Lengyel Dávid sorozat folytatása mellett – amelynek a Loveclub is része –, mert hittem a sorozat sikerében, a kiadóval ellentétben. Ott azt akarták, hogy nyírjam ki a főhősömet és vigyek a könyveimbe több romantikát.

– Apropó kiadó... A te könyveid is az Ulpius-ház gondozásában jelentek meg, amely most csődvédelem alatt áll. Milyen hatással lesz ez a te könyveidre?

– Szerencsére semmilyen. Már tavaly nyáron elkezdtem tárgyalni a kiadóval a szerződés felbontásáról, ami 2014 novemberében sikerült is. Így – szerencsére – kimaradtam ebből az egészből, január óta a Libri Kiadóval dolgozom együtt.

Lakatos Levente az április 15-ei író-olvasó találkozón, azt is bevallotta: eleinte ő akart lenni Havas Henrik trónbitorlója, de később rájött a riportkönyvekhez még igencsak fiatal. Fotó: Molnár Artúr

– Folyamatosan tartod a kapcsolatot az olvasóiddal a közösségi portálokon, a legtöbb íróval ellentétben. Miért van ez?

– A saját fórumok kialakításával lényegében kiváltom a reklámot másrészről pedig folyamatos visszacsatolást kapok az olvasóimtól, ami sokat segít. A még fel nem fedezett tollforgatóknak is leginkább azt javaslom, hogy építsenek először közönséget, ez is egy lépcső lehet, a kiadáshoz vezető úton.

– Erotikus thrillereket írsz, ez elég kirívó a szakmában, hogyan fogadott téged az írói réteg?

– Őszintén szólva nem érdekel. Nincs afelől görcsöm, hogy ki fogad el és ki nem. Érnek támadások, ezekre poénnal szoktam reagálni, de még véletlenül sem veszem fel a sértéseket.

– Akkor nincs is példaképed, írómentorod?

– Nincs és nem is igazán tartom jónak a példaképeket művészi berkekben. Az ember akaratlanul is elkezd rájuk hasonlítani. Én személy szerint a saját utamat akarom járni és ez izgalmasabb is, mert nagyon kevés olyan terület van az életben, ahol nincs már bejárt út és a magyarországi szórakoztató irodalomban meg van ez a lehetőség.

– Úgy tudom, igen maximalista vagy az írásban...

– Ezt így nem mondanám, csak az írói válságokban nem hiszek. Szerintem, ha valami beragad meg kell találni a megoldást és ez nem abban merül ki, hogy várjuk a csodát.

– Az írói hivatás egy igen magányos szakma. Te hogy viseled?

– Viszonylag sokszor csúszok szét. A négy fal között van hogy elvesznek a napok. Miután vége szakadt az összes más munkámnak azt volt a legnehezebb megtanulni, hogy hogyan ne kerüljek bele egy ilyen depresszív állapotba. Még ma is néha elfog a haszontalanság érzése, de az olvasói visszajelzések mindig kárpótolnak.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!