Lenyűgöző Hold-sorozat iski Kocsis Tibor kiállításán

A Hold titokzatos volta sokak fantáziáját izgatja. Életünkre is hatással van az égitest, amelyet ezúttal iski Kocsis Tibor festői szemén keresztül szemlélhetünk a kiállított, főleg szénnel készült képeken.

A Szent István Király Múzeum Országzászló téri épületében, a 17. Kortárs Művészeti Kiállításhoz kapcsolódva nyílt meg nemrég a Luna című tárlat. A Hold-sorozat ihletője elsősorban az 1969-es Holdra szállás, illetve az Apollo-16 és Apollo-17 űrhajósai által akkor készített fotódokumentumok.

A megnyitón Petrányi Zsolt művészettörténész úgy fogalmazott: a Hold-vízió feldolgozásának mágikus megközelítését adják a művek, amelyek mélységükkel, sötétségükkel szinte beszippantják a nézőt. A művész ugyan grafikai eljárással dolgozik, de a festészet határát feszegeti. Petrányi megemlítette azt a két képet is, amelyeken mintegy kontrasztként nem a Hold, hanem a Föld egy-egy részlete, sűrű növényzet és tenger látható. Ám ezek is arra utalnak: kialakulásukban szerepet játszott a Hold, Luna, így kapcsolódnak a tematikához.

Egyes művek több részből állnak, így alkotva nagyméretű képeket a múzeum Országzászló téri épületének fenti kiállítóterében. Fotó: Molnár Artúr

A sorozatnak 2012-ben kezdett neki iski Kocsis Tibor – tudtam meg a festőművésztől, aki elmondta: két kép hiányzik, az egyik a Nemzeti Galéria gyűjteményében van, a másik jelenleg szintén tárlaton szerepel. Ám a fehérvári kiállítási anyag így is teljes, jól dokumentálja az elmúlt 3 éves alkotói folyamatot.

Elsősorban szénrajzokról van szó, de a már említett két, vizet és növényzetet ábrázoló munka pasztellel készült. Ezeknél a Hold kopár felszínével ellentétben a Föld nagyon organikus, buja felületének megmutatása volt a cél – fogalmazott a művész, aki hozzátette: egyes művek több részből állnak össze, a legnagyobb műtárgy így közel két méterszer öt méteres. Ez a méret az, ami olyan léptékváltáson viszi át az alkotót és a nézőt, amely általában nem jellemző. Elég kevés művész foglalkozik világviszonylatban ekkora rajzok készítésével, mert az fizikálisan is kihívás. Mentálisan ugyancsak más lesz a dimenzió, mert a látogató gyakorlatilag belekerül a képbe, valóban úgy érezheti, szinte magába szippantja a mű.

iski Kocsis Tibornak azonban elsősorban nem az illúziókeltés a célja – emelte ki.

– Folyamatosan jelzem, hogy fotó után dolgozom, de minden egyes mű önálló kompozíció. A kiállított munkák felénél űrhajósok voltak a képeken, akiket természetesen nem rajzoltam meg. Így kizárólag természetet ábrázoló képek, amolyan kortárs tájképek alakultak ki, az ember pedig úgy kerülhet velük kapcsolatba, hogy megnézi őket – részletezte a művész, aki a szén használatáról is beszélt.

Minden mű alapja fehér papír, erre a dolgozik rá klasszikus, égetett szénnel és a modernebb préselt szénnel. Először a nagyobb tömegeket viszi föl, majd visszatöröl, dolgozik ujjbeggyel, több réteget visz föl, ettől alakul ki a bársonyos, kozmikus űr hatás. Így nagyjából egy hónapig készül egy kép – tudtam meg iski Kocsis Tibortól, aki ezt a sorozatot lényegében lezárta, ám azt elárulta: két képet még szeretne megvalósítani...