Magyar matyó, olasz macsó - Az Anconai szerelmesek sikert aratott a Vörösmarty Színházban

Például arányérzék, ízlés, jó színészek és egy adag irónia. Nem annyi, hogy az egész már a teljes abszurdba csapjon át - csipetnyi persze abból is belefér, de óvatosan kell bánni vele, hogy ne rontsa el a nézők játékát. Elvégre ők nyári színházba jöttek, a vérpezsdítő olasz tavaszban játszódó Anconai szerelmesek fehérvári bemutatójára. Nevetni akarnak egy könnyed esti mulatságon, nosztalgiázni, és felidézni azt az életérzést, amit itt legfeljebb az egykori itáliai slágerek hitettek el velük. No meg a talján földről érkező fiúk, férfiak, akik viszonylag nagy számban érkeztek kies hazánkba, hogy aztán maradjon utánuk egy máig felejthetetlen fogalom: a digózás, persze.

Váradi Eszter Sára, Hirtling István, Varga Mária, Varga Gabriella, Andrássy Máté, Ágoston Péter, Törőcsik Franciska és Keller János az előadás egyik jelenetében (Fotó: Horváth Gábor)

Vajda Katalin darabja bemutatása óta, közel húsz éve, töretlen siker. Vannak szerkezeti hibái, humora is többnyire egysíkú, pláne, ha a testtájékokat nézzük, viszont ügyes, jól kitalált munka. Akad benne (fanyar) romantika, cselszövés, félreértések sora: egy commedia dell´arte darab, új köntösben. Na és a szellemesen magyarosított slágerek: a Felicita, a Quando, quando, a Volare és a többiek! Szem nem marad szárazon az emlékektől és a... nevetéstől. Mert szerencsére Lendvai Zoltán rendező nem vette túl komolyan a történetet, bő teret hagyott az ötletes játékosságnak és az önreflexiónak. Aki már látott elrontott vígjátékot, az tudja, hogy milyen nehéz végig tartani ezt a kettősséget, ami neki többnyire sikerült. Nem mindig, de az előadás nyilván alkalomról alkalomra javul majd. Jó színészek nélkül persze fabatkát sem ért volna az egész. A nagy truváj Hirtling Istváné (Tornao Nicomaco), aki egyszerűen lubickol az alkatától, habitusától egyébként távol álló, de kitűnő humorral, arányérzékkel előadott, néha kicsit suttyó amoroso szerepében. Erős partnerek segítik ebben: Varga Mária (Agnese, a panzió tulajdonosa), Váradi Eszter Sára (Dorina, a házvezetőnő), Varga Gabriella (Drusilia) is érzik ezt a stílust, amelynek lényege, hogy éppen csak annyival többet tesznek rá a helyzetre, amennyitől az duplafenekűvé válik. Kiemelném Varga Lilit, aki a szögedi tájszólásban beszélő magyar lányt, Viktóriát alakítja. Megjelenése hímzett ruhában elképesztő, ráadásul a magyar matyó némileg rímel is az olasz macsóval. Törőcsik Franciska (Lucia), Keller János (Luigi), Ágoston Péter (Giovanni). Andrássy Máté (Lucrezio) is mindent megpróbálnak, hogy kihozzák szerepükből a legtöbbet.

Ágoston Péter (Giovanni) és Varga Lili (Viktória, magyar lány)

Az előadás persze még csiszolásra szorul, a második felvonás lehetne kicsit pergőbb. Ezzel együtt a közönség igencsak hálás volt ezért a szórakoztató estéért.