Mérföldkő volt a térkép

Az évforduló alkalmával a helyi szlovák nemzetiségi önkormányzat a szlovák tájházban szervezett megemlékezést, ahol felléptek a hagyományőrző kör tagjai, és előadást tartott Simek István, a község történetének kutatója.

Az esten a szlovák kórus is fellépett Fotó: B. Kiss László

A török korban elnéptelenedett Bakonycsernye újkori története 1724-ben kezdődött. Ekkor írta alá 9 jobbágy a telepítési szerződést a várpalotai Zichy gróffal. A falu újratelepítése egyébként Raksányi Mátyás nevéhez fűződik, aki a Felvidékről származó evangélikusokkal népesítette be a falut. A letelepedők ingyen építési telket és fa építőanyagot kaptak az uraságtól. A település látványosan gyarapodott népességében. 1757-ben 450-en, 1785-ben 2300-an, 1829-en pedig már 2900-an laktak a faluban - mondta el elöljáróban Simek István.

Az 1770-es, 1780-as években aztán elfogytak az erdők, és meghalt a telepítő Zichy gróf. Fia, "Rosszakaratú" István - miként az előadó nevezte - aztán önkényeskedik és összekülönbözik a csernyeikkel. A falusiak panaszra mennek a vármegyéhez - Csernye ekkor Veszprémhez tartozik-, a helytartótanácshoz, de még a császárnak is írnak levelet. 1787-ben aztán királyi rendelet kötelezi Zichyt arra, hogy kártalanítsa a falubelieket.

A faluról már 1842-ben készül térkép, ezt azonban nem fogadták el hitelesnek a csernyeiek - derült ki az előadásból. Az újabb két térképet, amely a falu kül- és belterületét ábrázolta igen pontosan és nagy részletességgel, 1847. április 28-án hitelesítették. Új fejezet kezdődött ezzel Bakonycsernye történetében, ha úgy tetszik, a falu ezzel "felnőttkorba" lépett. A térképen található helyrajzi számokhoz ugyanis nevek is vannak rendelve. Minden négyszögölről tudni lehetett tehát innentől, ki a gazdája, és minden portáról azt, hogy meddig tart a határa - hangsúlyozta Simek István, aki a térképeket a zirci levéltárban lelte föl.